Történelem
A törvényszegés titkos bűne
A szabadkőművesség eredete
Régóta tapasztaljuk az okkultizmus térhódítását. Különösen a New Age kulturális forradalma engedte ki a szellemet a palackból, és tette világméretekben népszerűvé a sötét szellemvilággal való kacérkodást. Kulturális szinten jól körülhatárolhatóak térhódításának eszközei, szervezettségét, rendszerszintű felépítését azonban sok titok övezi. A korszakokon átívelő szabadkőműves mozgalom története nem más, mint az okkultizmus világtörténelme.
A szabadkőművességet évszázadok óta titokzatosság lengi körül. Nem a létezése a kérdés, hiszen hazánkban például „…Trianon évében a m. kir. belügyminiszter az 1550/1920. reservált (titkos) BM rendelettel 1920 májusában betiltotta a szabadkőművességet”. Ennek köszönhetően egészen a kiegyezéstől (1867) a fent említett rendeletig (1920) a teljes magyarországi szabadkőműves mozgalom iratanyagát lefoglalta a hatóság, így az ma teljes egészében kutatható. Nem egy összeesküvés-elméletről van tehát szó, a tájékozódást viszont nehezíti, hogy rengeteg hamis információ veszi körül a témát. Írásunk a teljesség igénye nélkül ad betekintést a szabadkőművesség eredetével, a titokzatos középkori és újkori rendekkel, illetve azok nagyobb irányzataival foglalkozó kutatásokba.
Forrástípusok
Egy olyan mozgalomnak, amely évszázadokon át fenn tudott maradni, túlélt uralkodókat, háborúkat és katasztrófákat, szükségképpen rendelkeznie kell valamiféle dokumentációval. A mozgalmon belül mindegyik nagy irányzatnak megvan a maga archívuma, így alapvetően négy meg közelítésből szokás tanulmányozni tevékenységüket: globálisan vagy nemzeti szinten, illetve szervezeti felépítésük vagy spirituális hátterük alapján. Bárhonnan közelítünk azonban, mindig meg kell birkóznunk a forrás hitelességének problémájával. Ennek alapján megkülönböztetünk egyfelől olyan forrásokat, amelyeket szabadkőművesek írtak társaiknak, vagyis belső használatra készített dokumentumokról van szó (jegyzőkönyvek, lexikonok a titkos tudás átadására stb); másfelől a szabadkőművesek által a társadalom irányába megfogalmazott „üzeneteket”, amelyek célja, hogy az érdeklődők az ő szemszögükből, illetve az általuk irányított információk alapján nyerjenek „betekintést” a mozgalomba (például Albert Mackey: The History of Freemasonry). A források harmadik csoportja pedig a szabad kőművesekről a kívülállók — történészek, politológusok, vagy ok nyomozó újságírók — által írt anyagok.
Honnan ered a kifejezés?
A különleges szaktudással rendelkező, középkori katedrálisokat építő céhek felvették maguk közé a szakmunkához értő „…szabadgondolkodókat, a vallási fanatizmus üldözöttjeit, ha különben erkölcsös emberek voltak. Egy idő után, főleg amikor a nagyszabású katedrálisépítkezések kora lejárt, a 17. századtól fokozatosan kiváltak a tényleges építő céhekből, de azok hagyományait és szimbolikáját átvéve szabadkőműveseknek kezdték magukat nevezni.”1 Innen eredeztethető a mozgalom néhány máig használatos, kifejezetten fél re vezető szimbóluma: a kötény, a körző, a szögmérő és a vonalzó. Kezdetben a szabadkőművesek olyan szak emberek voltak, akik egy-egy közösségbe tömörültek, és idő szakonként vagy rendszeresen spirituális, okkult összejöveteleket tartottak.
Ezeket a csoportokat maguk között páholyoknak hívták. A későbbiek során már nem a szakmaiság volt az elsődleges a tagok felvételénél: megjelentek olyan személyek, akik más társadalmi osztályból (például arisztokrácia) vagy társadalmi rétegből (például egyetemi oktatók) érkeztek, és nem volt szükségük a létfenntartáshoz fizikai munkavégzésre. A páholyon belüli szerepeket, tisztségeket, szinteket fokokban határozták meg.
Amikor a szabadkőművességben a valós, spirituális tartalom kapott elsőbbséget, a páholy kifejezés inkább szimbolikus jelentőségűvé vált, ahol összejöttek a páholytestvérek, a maguk hagyománya szerint lebonyolították a páholyfoglalkozást (spirituális rendezvény), amit ők „vakolásnak” is neveztek. A korábbi kőművességre utaló tartalom eltűnt, és teljességgel az okkult rítusé lett a főszerep.
Az eredetlegendák
Valamennyi közösségük saját keletkezéstörténettel rendelkezik, így legalább öt eredetlegendát ismerünk.
1. Ádám és Éva az Andersoni Alkotmányban
A mozgalom egyik irányzatánál fellelhető az az álláspont, hogy az első szabadkőművesek Ádám és Éva voltak. Ezt az 1723-as szabadkőműves Andersoni Alkotmányban találhatjuk. Értelmezésük szerint Lucifer azért akarta, hogy az első emberpár szakítson a jó és a gonosz tudásának fájáról, hogy megvilágosodjanak, és olyan dolgokról is legyen ismeretük, amiről korábban nem volt. Lucifert mint Fényhozót ismerik el, aki bölccsé teszi és felvilágosítja az emberiséget az elnyomó, diktatórikus, az Édenkertből Ádámot és Évát kiűző Istennel szemben. Megközelítésük nyilvánvalóan a bibliai kinyilatkoztatás szöges ellentéte.
2. Egyiptom ősi tudása
Van olyan irányzat is, amelyiknél a korai egyiptomi civilizációhoz való kapcsolódást is felfedezhetjük. Az általuk használt szimbólumok és a titokzatos közösség jelképei több esetben nagyon beszédesek. Ezek közül az egyik legismertebb: Hórusz szeme, amely később a „mindent látó szemként” lett ismert, és használata napjainkig nem kopott ki a mozgalom kelléktárából. A szabadkőművesség emellett a szintén Egyiptomban fellelhető Ízisz-kultuszból mint misztériumvallásból is merített. Ennek központi eleme volt, hogy a beavatottnak titkolnia kellett a birtokába jutott információkat. A különféle irányzatok a későbbiekben más elemeket is átvettek az egyiptomi kultúrából, például az obeliszket.
Itt kell megjegyeznünk, hogy az egyiptomi mágia és okkult tudás milyen magas szinten állt egykor. Amikor Mózes és Áron, a Biblia beszámolója szerint Isten természetfeletti erejével megáldva, az egyiptomi fáraó varázs lóival konfrontált, Jámnes és Jámbres utánozni tudta Isten csodáit: a botok kígyókká és a víz vérré változtatását, illetve az egész Egyiptomot ellepő békák mozgósítását (2Mózes 7—8. fejezet). A Biblia kijelenti, hogy a birodalmi varázslók titkos mesterséggel foglalkoztak, és ebből nyerték okkult erejüket.
3. Nimród, a lázadó
Nimród személye és története több szempontból is rendkívül fontos a szabadkőműveseknek. Egy részt „világállamot” hozott létre, pontosabban államba tömörítette a ma Közel-Keletnek nevezett térség lakóit. Szervezett magánhatalmat hozott létre Istennel szemben, amikor még mindenki egy nyelvet beszélt, és az óriási tornyot is azért építette, hogy Istent megölje. Tervének csak az szabott gátat, hogy Isten közvetlenül beavatkozott a folyamatokba. „Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony sem mi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.” (1Móz 11:6) A Biblia megerősíti, hogy nem akármilyen lázadást vezetett Nimród, hanem olyat, amely nem látott maga előtt lehetetlent, és lehetőségeik adottak voltak céljaik eléréséhez. (Bővebben lásd Morvay Péter: Miért akarta Nimród megölni Istent? Hetek, 2013. október 11.)
4. Templomépítők
A Bibliában olvasható, Salamon király idején megvalósult templomépítést a szabadkő műves írások másképp tálalják. Hiram Abiffról mesélnek, aki a történetben az építésvezető mester ember. „Az eredetlegenda szerint a templomon dolgozó munkásokat három csoportba osztotta be: bejegyzett tanonc, szaktárs, kőművesmester. Az első két fokozatnak különböző jelszavaik és kézfogásaik voltak, és eltérő fizetést kaptak. A harmadik fokozat csupán három emberből állt: Salamon; Hiram, Tírus királya, aki a fát és az értékes követ szolgáltatta; és Hiram Abiff. A projekt befejezése előtt tizenöt szaktárs összeszövetkezett, hogy meg tudja a kőművesmester titkait, és elhatározta, hogy a templom ajtajában orvul megtámadja Hiram Abiffot. Az utolsó pillanatban tizenkét szövetkező visszalépett, de a maradék három véghezvitte könyörtelen tervét. Miután hiába fenyegették Hiramot, hogy mondja el a titkokat, egyenként fejbe vágták és így megölték. Ezután elvitték a holttestet, és a jeruzsálemi Moriah hegyen eltemették. Az építő - mester eltűnését megtudván, Salamon tizenöt szaktársat küldött keresésére. Ezek közül öt, a hegyre érvén, észrevett egy helyet, ahol a föld meg volt bolygatva, és ott megtalálta Hiram holttestét. Akácágat hagyván jelzőként, történetükkel vissza tértek Salamonhoz, aki megparancsolta nekik, hogy menjenek és ássák ki a holttestet. Ezt azonnal végre is hajtották.”2 Fontos meg jegyezni, hogy ezt az eredet legendát valamennyi, egymással tekintélyharcot vívó irányzat elfogadja.
5. Keresztelő János és a János-rendi irányzat
A szabadkőművességen belül sokáig a János-rendi irányzat volt a domináns. Ők az ember- szeretetet hirdették. Keresztelő Jánost a világosság hírnökének tartották, és az ókori görög bölcselők közé sorolták személyét. Jótékonykodtak, kórházakat, iskolákat, árvaházakat alapítottak és tartottak fenn, támogatták a művészeteket és a természettudományokat. Tanításaikban keverték a keresztény és okkult tanokat.
Középkori és újkori titkos társaságok
A templomosok lovagrendje
Az 1100-as években létrejövő közösség, a templomosok lovagrendje hozta a Közel-Keletről azt az építészeti tudományt, mely által Európában is monumentális épületeket hoztak létre. A templomosokat sok legenda veszi körül, de legvalószínűbb céljuk a Szentföldre igyekvő zarándokok védelme volt, továbbá Jeruzsálem felszabadítása az iszlám uralom alól. A térségben több keresztény állam jött létre a keresztes hadjáratoknak köszönhetően. A keresztes lovagok közül néhányan 1118-ban létrehozták a lovagrendet. II. Balduin jeruzsálemi király támogatása jeléül szálláshelyet adott nekik a Templom-hegy területén, mélyén. A legtöbb kutató innen eredezteti a nevüket.
A pápa rendkívüli módon támogatta a rendet, közvetlenül az ő tekintélye alá voltak rendelve a templomosok. Birtokaik például egyházi adómentességet élveztek, és miután a Szentföld újból iszlám fennhatóság alá került, ők pedig a legnagyobb európai államokban képviseltették magukat, egy kvázi „állam az államban” szisztéma alapján, adott volt a lehetőség, hogy a pénzügyi tranzakciók területén jelentős haszonnal dolgozzanak: pápai engedéllyel kamatra adhattak kölcsönt. Óriási vagyonuk több uralkodó udvarába beemelte őket, és mondhatjuk, hogy a bankrendszer alapjait ők fektették le. Ciprus szigetére tervezett saját államuk terve meghiúsult, viszont a torinói leplet például a templomosok őrizték több mint száz évig.
Hatalmas befolyásuk és vagyonuk az uralkodóknak is szemet szúrt. IV. Fülöp francia uralkodó egyetlen nap alatt, 1307. október 13-án, pénteken oszlatta fel a rendet Franciaországban. A lovagokat bezárták, a rend vagyonát lefoglal - ták. Európa-szerte üldözték őket, és jellemzően két vádpontot fogalmaztak meg velük szemben: a szodómiát és az okkultizmust. A súlyos vádakat egy kathar (eretnek vallású) fő vádló képviselte, akiket korábban a templomosok üldöztek. A be ismerő vallomásokat nem egy esetben kínzással csikarták ki.
Elterjedt vélekedés volt velük kapcsolatban, hogy a lovagok ősi iratokra és kincsekre leltek a Szentföldön, amelyeket aztán Európába szállítottak és elrejtettek. Az iratok között állítólag okkult tartalmak is voltak. A vádpontokban egyebek mellett az is szerepelt róluk, hogy Baphometet imádják, démonokat idéznek meg, és némely szobruk okkult eljárás következtében képes kommunikálni. A szabadkőművesek azt állítják, hogy amikor a templomosokat feloszlatták, egy csoportjuk a skóciai Mull-szigetre szökött egy ottani rendházukba, és ekkor a már kialakult fokozati rendszereket használták maguk között.
Létezik egy olyan vélekedés is, miszerint a skóciai Sinclair család rosslyni kápolnája a bizonyíték arra, hogy a szabad kőművesek tulajdonképpen a templomosok utódai. Ebben a kápolnában ugyanis — több páholyhoz hasonlóan — megtalálható a Jákin és a Boáz oszlopa, amelyekről Salamon jeruzsálemi Templomának bejáratánál olvasunk a Bibliában. Ezen túlmenően egy hatágú csillag is szerepel az egyik boltíven, és több más templomos és szabad kő - műves szimbólum. Csakhogy a kápolna 1450 körül épült, majdnem 150 évvel azután, hogy a templomosokat üldözni kezdték. Van itt egy további érdekesség is: a skóciai Temple-ben működött egy templomos apátság, amelynek romjai mellett találtak egy falat eltemetett lépcsőkkel, ahol templomosokra utaló sírkövekre leltek. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a templomosok mesés kincsei is itt vannak eltemetve.
Az alkimista rózsakeresztesek
A rózsakeresztesek alapítójának Johann Valentin Andreae-t tekintik, aki 1586-ban született Herrenbergben. Fiatalkori tanulmányai után 1610-től négy éven át zarándokolt Európában. 1614-ben hazatért, és egyházi pályát választott, Vaihingen diakónusa lett, és előléptetésén keresztül elérte, hogy 1634-ben a bebenhauseni apátság protestáns prelátusává nevezzék ki, majd később Brunswick hercegének a spirituális tanácsadója lett. 1654-ben halt meg.
Andreae minden valószínűség szerint írói álnevet használt, amikor a rózsakeresztes kiáltványokat kiadta, ugyanis Róma üldözte ezt az irányzatot. A társaság együttesen vallotta és vallja most is a Bibliát és az ezoterikus tanokat. Nem csak az aranycsinálás folyamatai kötötték le a figyelmüket, több más fémmel is kísérleteztek, miközben a természetfelettit keresték. A rózsakeresztes tanok egyes elemeit a szabadkőművesek vették át, így például ide tartoznak azok a fokozatok, amelyek az adott páholytag beavatottsági szintjét jelölik. Kiáltványaikban többek közt a felvilágosodást és ősi titkok napvilágra jövetelét hirdették.
Az Illuminátus Rend
Az Illuminátus Rend 1776. május 1-jén jött létre, alapítója Adam Weishaupt (képünkön), az ingolstadti jezsuita egyetem egy ház jogi professzora. Kezdetben egy olyan olvasókör voltak, amelyben a tanár össze gyűjti az intézmény legtehetségesebb hallgatóit, ahol közös önképzésben vesznek részt, és mondjuk egyházkritikai műveket tanulmányoznak. Amikor a rózsakeresz tesek felbukkantak az egyetemen, és a Weishaupt által nagyra tartott hallgatókat megkísérelték beszervezni, a professzor előremenekült, és megalapította az Illuminátus Rendet. A gyorsan terjedő rózsakereszteseket veszélyes irányzatnak tartotta, amely félreviszi a csatlakozni kívánókat. Weishaupt olyan felépítésű rendszert hozott létre, amellyel meg akarta mutatni, hogy a rivális irányzatok felett áll. A je lentkezőket különböző próbáknak vetették alá, ellenőrizve bátorságukat és hűségüket. Arra törekedtek, hogy olyan személyek legyenek, akik befolyásolhatják az uralkodókat vagy az uralkodó tanácsosait, így válva fontos szereplőivé az államnak, hogy ellen őrizzenek több területet, például az oktatást, irányítsák az államvezetés politikáját úgy, ahogy az nekik elfogadható. Jelképük Minerva baglya lett, amely a bölcsességet szimbolizálja. Új időszak kezdődött a rend életében, amikor sikerült megnyerniük ügyüknek Adolf Knigge bárót. Az ő tevékenységének eredményeképpen egy nagyon szigorú és hierarchikus rendszer jött létre, amely közrejátszott abban is, hogy komplett német, bajor páholyok csatlakoztak.
Ezzel párhuzamosan egy másik folyamat is lezajlott német nyelvterületen: a Strikte Observanz szabad kő műves irányzat összeomlásnak indult, és helyükre az Illuminátus Rend kívánt belépni. A gyors felemelkedés belső viszályhoz vezetett Knigge báró és Adam Weishaupt között. Knigge nem érezte, hogy kellően értékelnék erőfeszítéseit, ezért levélben meg fenyegette a rendet, hogy nyilvánosságra hozza annak létezését, terveit, céljait. A konfliktus elsimítására egy békél tető konferenciát szerveztek meg, amely aztán nem várt eredményt hozott: mind két vezetőnek le kellett mondania. Knigge óriásit csalódott, elhagyta az Illuminátus Rendet, és amennyire tudni lehet, később sem csatlakozott semmilyen titkos társasághoz. Weishaupt is erősen megrendült a váratlan fordulat következtében, és a hatalmat átadta Johann Martin Graf zu Stolberg-Roßlának. Károly Tivadar pfalzi és bajor választófejedelem 1784. június 22-én betiltott minden olyan szervezetet, amely nem az ő engedélyével jött létre. Ez egy óriási csapás volt az Illuminátus Rend számára, mert az államban hatályos jogi keretek között, a törvény által tiltották be a rend létezését. Más, rendkívül befolyásos személyek nyomására viszonylag hamar jött az újabb megrázkódtatás. 1785. március 2-án már konkrétan az Illuminátus Rend ellen született egy újabb korlátozó határozat, ami nevén is nevezte a rendet. Ennek következtében házkutatások sorozatában irataikat lefoglalták, amelyek minden kétséget kizártak a rend radikális céljait illetően.
1787-ben a bajor kormány elérhetővé tette az Illuminátus Rend dokumentumait, és elküldte az európai uralkodóknak. Ez már teljesen végzetes volt számukra. A rend korábbi vezetői a feledés és eltűnés hatékony útját választották, mindenki hagyta a történelem kivilágított színpadán elmúlni az Illuminátus Rendet. Sokan úgy vélik, hogy a hát térbe húzódva, más eszközök kel, de a szer vezet fennmaradt. Egyes vélemények szerint a hivatalos beszüntetésük után az Illuminátus Rendhez tartozó személyek, akik egyben szabad kőművesek is voltak, a nézeteiket továbbvitték a szabadkő műves páholyokba. Ennek a folyamatnak a végén az Illuminátus Rend eszméi és céljai nagy való színűséggel beolvadtak a skót rítusú szabadkőművességbe.
Regulárisok vs. irregulárisok
A két legtekintélyesebb szabadkőműves irányzat egyike az úgynevezett regulárisok, vagy más néven a János-rendi szabadkőművesség, amelynek kezdetét 1717. június 24-ére datálják. Ezen a napon alakult meg az első nagypáholy Londonban, amikor is a szigetország azt a Keresztelő Szent Jánost ünnepelte, akiről az irányzat a nevét kapta. A hagyományos szimbolikus besorolásban, fokokban (inas, legény, mester) tevékenykedő szabadkőműves páholyokat nem ritkán János-rendi páholyoknak is szokták hívni. Némely kutatók szerint kezdetben ők János-testvérekként határozták meg magukat, jótékonykodtak, és csak a 16. századtól kezdték el magukat szabadkőműveseknek aposztrofálni. Szokás őket még kék szabadkőműveseknek is hívni, mert a páholyaikban és a ceremóniáikon a fő szín a kék. A kezdeti időszakban előírás és követelmény volt az Istenbe vetett hit, idővel azonban ezt elhagyták, és már minden tag abban az istenben hitt, amelyikben akart. A vallás és a politika megvitatása is tilossá vált számukra, így az általuk tisztelt istenre megalkottak egy fogalmat: a Világegyetem Nagy Építő mestere. Az irányzatot azért hívják regulárisnak, mert szabályzatokba foglalták azt, hogy hogyan és miként kell megélniük a szabadkőművességet. Ez egyfajta önkorlátozás is volt a mélyebb okkultizmus elkerülésére. Akik nem fogadták el a regulákat, más néven szabályokat, azokat kiközösítették, és irregulárisoknak is nevezték.
A János-rendi irányzat londoni nagypáholya négy János-rendi páholyból jött létre, amelyek azokról a fogadókról nevezték el magukat, ahol a gyűléseiket tartották. Az össze vont páholy első nagymestere Anthony Sayer volt. 1723-ban született meg James Anderson jóvoltából a szabad kőműves alkotmány, melynek címe: The Constitutions of the Free-Masons (A szabadkőművesek alkotmánya). A folyta - tásra 15 évet kellett várni (The New Book of Constitution of the Antient and Honourable Fraternity of Free and Accepted Masons).
Ahogy létrejött a János-rendi nagypáholy, szinte azonnal feszültséget hozott létre a szabadkőművességben. Ennek oka a páholy foglalkozás módja volt. A János-rendi nagypáholy nem fogadta el az irreguláris irányzathoz tartozó páholyokat, mert azok felrúgták az addigi szabályokat, s így már nem voltak szalonképesek számukra. Ez a szelídnek is nevezett irányzat ugyanis nem rendelkezik világhatalomra törekvő tervekkel, nem gondolkodik világkormányban, nem akarja eltörölni a nemzetállamok határait, sem a kereszténységet, és emiatt áll konfliktusban a radikálisabb irányzatot képviselő nagypáholyokkal. Ugyan akkor a radikálisabb irányzatok fel használják a János-rendieket, hogy meg tévesszék azokat, akik őket kutatják, és mintegy álcaként használják a szelíd szabadkőművességet, hogy elrejtsék magukat, tevékenységeiket és céljaikat.
A rivális, irreguláris nagypáholy létrejötte 1751. július 17-ére te he tő, és neve: Antient Grand Lodge of England. Ez a nagypáholy is saját alkotmányt adott ki 1756-ban, amelynek eredményeként a két nagypáholy és annak két nagymestere nem ismerte el egymás páholyfoglalkozásait. A több irányzatra szakadt szabadkőművesség közös céljaira tekintettel 1813-ban mégis megalakítják az Angol Egyesült Nagypáholyt, amelynek alkotmánya az andersoni szövegre épül, hozzácsatolva néhány részletet Laurence Dermott verziójából. Ebben közösen hitet tesznek a Világegyetem Nagy Építő mestere mellett, ám hogy konkrétan kire gondolnak e név alatt, azt nem tisztázzák.
Forrás: 1(http://www.universumpaholy.hu/oldalak/ fejlec.php?id=szabadkomuvesseg rol; 2018. 10. 10.) 2 Dr. Albert Gallatin Mackey (és William R. Singleton): The History of Free ma son - ry. New York és London, The Masonic History Company, 1905, 412—414.