Történelem
A Templomhegy öröksége
A jeruzsálemi Első és Második Szentély létezésének bizonyítékai
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 2016. október 13-án elfogadott határozata felszólítja Izraelt, mint „megszálló hatalmat”, hogy a Harám al-Saríf és egész Kelet-Jeruzsálem történelmi status quóját azonnali hatállyal állítsa helyre, továbbá függesszen fel minden „rombolással járó ásatást” az általa megszállt területeken. A szövegben következetesen csak arab néven említett Templomhegy (Harám al-Saríf) és Siratófal (al-Borák tér), továbbá az egész dokumentum megfogalmazása azt sugallja, mintha a „megszálló hatalom” (vagyis Izrael) a régészeti kutatások álcája alatt valójában el akarná törölni a muszlim arabok múltját Jeruzsálemben.
A valóság ennek épp az ellenkezője. A muszlimok hosszabb-rövidebb megszakítással 1378 éve „megszálló hatalomként” vannak jelen abban a városban, amelyet a héber Biblia 638 alkalommal említ Jeruzsálem néven. Az Ószövetség már a Kivonulás idején – profetikus szavakkal – előre utalt arra, hogy a zsidó állam és vallás majdani központja a Jeruzsálemben magasodó Templom-hegy lesz: „Beviszed és letelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyül magadnak készítettél, szentségedbe Uram, melyet kezed épített” (2Móz 15:17) – énekelte Mózes a vörös-tengeri átkelés után, valamikor Kr. e. 1440 körül. Nagyjából 460 év múlva Salamon – beteljesítve apjának, Dávidnak fogadalmát – építette fel a jeruzsálemi Templomot: „Én pedig lakóházat építettem néked, helyet, ahol örökké lakjál.” (2Krón 6:2) Ezt az épületet a babilóniaiak rombolták le Kr. e. 586-ban, de a zsidók – a perzsa Kürosz király engedélyével – Kr. e. 446-ban újra felépítették azt, pontosan azon a helyen, ahol korábban Salamon Temploma emelkedett. A Második Templomot több mint 400 év elteltével Nagy Heródes építtette újjá. Ezt a szentélyt rombolták le a rómaiak Kr. u. 70-ben. A fenti adatokból is kitűnik: a jeruzsálemi Szentély csaknem 1000 éven keresztül állt a zsidó államiság és a vallási élet középpontjában. A muszlim arab hódítók – I. Omár kalifa vezetésével – Kr. u. 638-ban vonultak be Jeruzsálembe, és ha hihetünk a kortárs tudósításoknak, azonnal el is kezdték a Templom-hegyen a Sziklamecset építését. Ezt a történelmi tényt soha, egyetlen zsidók által írt újságcikk, tudományos közlemény vagy tankönyv sem a múltban, sem a jelenben nem tagadta! Jeruzsálem több évszázados arab múltjának emlékeit bárki megszemlélheti akár az Izrael Múzeumban, akár a Jaffa-kapu mellett található Dávid Tornya Múzeumban.
![A Templomhegy szabályos adásvétel útján került az izraeli királyság tulajdonába, s több mint ezer évig volt a zsidó vallási élet és államiság központja](/sites/default/files/styles/cikken_bel_li_k_pek/public/1_9.jpg?itok=wG2rQ1tI)
Muszlim források
De vajon mi lehet az oka annak, hogy bizonyos muszlim államok nyomására most már az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete is szemmel láthatóan szeretné letagadni, hogy a zsidóknak bármilyen közük volt (és van) Jeruzsálemhez és a Templom-hegyhez, és hogy nekik is joguk van saját múltjuk kutatásához? Annál is meglepőbb ez a törekvés, mivel a muszlim vallás szent könyve, a Korán is beszél arról a templomról, amelyet Dávid családja épített (Korán 34:13), továbbá annak rómaiak által történt lerombolásáról is megemlékezik (Korán 17:7; Malik-fordítás). A leghíresebb középkori arab földrajzi írók (Ibn Kutajba, Ibn al-Fakíh, al-Maszúdi, al-Muhallabi, al-Birúni) is rendre megemlítik azt, hogy egykor Jeruzsálemben állt a zsidók temploma. Sőt, 2016 novemberében a jeruzsálemi Héber Egyetemen tartott régészeti konferencián bemutattak egy 10. századi arab feliratot, melyen a Sziklamecsetnek a korai iszlám idején használt eredeti neve: a Bét ál-Mákdisz szerepelt, amely a Templom héber nevének, a Bét Hámikdásnak (Szentség Háza) arab átírása. A leletet bemutató Ászáf Ávráhám és Perec Reuvén régészek elmondták, hogy a feliratra Hebron közelében, Nuba település mecsetjének imafülkéjében (mihráb) találtak rá. A most előkerült feliratból is egyértelműen kitűnik, hogy a Harám al-Sharíf (Nemes Szentély) szentségét a muszlimok is a zsidó hagyományra alapozták, hiszen a Sziklamecset éppen azon a helyen épült fel, ahol korábban a zsidó Szentély állt. Ezt a nyilvánvaló tényt egyébként az a Legfőbb Muszlim Tanács (Supreme Muslim Council) által 1925-ben kibocsátott bédekker sem tagadja, amelyben angol nyelven szó szerint a következőket olvashatjuk: „Ez az egyik legősibb helyszín a világon. Szentsége a legkorábbi időktől (talán a történelem előttről) datálódik. Azonossága Salamon templomának helyszínével vitán felül áll. Ugyancsak ez az a hely, az általános hit szerint, ahol »oltárt építe Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal« (2Sám 24:25).” Újra hangsúlyozzuk: ezt a kiadványt nem egy zsidó vagy keresztény szervezet, hanem a Legfőbb Muszlim Tanács adta ki Jeruzsálemben. (A bédekker egyébként letölthető a www.bibleplaces.com internetes honlapról.)
![](/sites/default/files/styles/cikken_bel_li_k_pek/public/2_9.jpg?itok=4tfRBpB6)
![Titus diadalíve egyértelmű tanúja annak, hogy a zsidóság Templomát a rómaiak pusztították el](/sites/default/files/styles/cikken_bel_li_k_pek/public/3_11.jpg?itok=-YJvqx9J)
A Biblia tanúsága
A Palesztin Hatóság területén, Ramallahban működő Birzeit Egyetem egyik „régészprofeszszora” szerint: „Magától értetődő, hogy az Első Templom csupán egy fikció. A Második is a fantázia világába tartozik.” Sokan talán úgy vélik, hogy az ilyesfajta kijelentéseket elegendő egy kézlegyintéssel elintézni. De gondoljunk csak bele, ugyanezt mondanánk-e, ha egy szomszédos ország történészei egyszer csak kijelentenék: a magyaroknak semmi közük a Budai Várhoz, és Mátyás királynak sosem volt ott palotája, hiszen köztudott, hogy az „igazságos Mátyás” csupán a népmesék legendás alakja? Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök mindenesetre frappáns választ adott az UNESCO megdöbbentő határozatára: „Annak a kijelentése, hogy Izraelnek semmi köze a Templom-hegyhez, olyan, mintha azt mondanánk: Kínának semmi köze a Nagy Falhoz, vagy hogy Egyiptomnak nincs kapcsolata a piramisokkal.” A Twitteren megjelent üzenetében Netanjahu még populárisabban fogalmazott: „Mi jön még ezután? Az UNESCO tagadja a kapcsolatot a mogyoróvaj és a zselé, Batman és Robin, a rock és a roll között?”
A jeruzsálemi Templom-hegy és a zsidóság közötti kapcsolat legfontosabb bizonyítéka maga a Biblia (a teljes ó- és újszövetségi Szentírás), amely maga is 1500 éven keresztül íródott. Fentebb már röviden utaltunk a jeruzsálemi Templom több mint ezeréves történetének néhány fontosabb eseményére. Rendkívül fontos azonban hangsúlyozni, hogy a Templom-hegy, amely eredetileg a jebúszi Ornán (más átírásban Arauna) tulajdonát képezte, szabályos adásvétel útján került az izraeli királyság tulajdonába. Bár Ornán felajánlotta, hogy ingyen átengedi Dávidnak a területet, a király ragaszkodott a fizetséghez: „Ada azért Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz arany siklust.” (1Krón 21:25) „Ez volt mindmáig a történelemben az utolsó eset, amikor a Templom-hegy erőszakmentesen, békésen, egy szabad és becsületes adásvétel keretében váltott gazdát, és ment át a Júda törzséből származó Dávid magántulajdonába” – írja Ruff Tibor teológus (Hetek, A budai várnak semmi köze a magyarokhoz. 2016. október 28.). Figyelemre méltó, hogy a Második Templom felépítése is teljesen jogszerűen, a Júda felett is uralkodó Kürosz perzsa nagykirály rendeletére történt. „Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nekem adta, és Ő parancsolta meg nekem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, amely Júdában van.” (2Krón 36:22–23; vö. Ezsd 1:1–3) A Templom-hegyet és azon belül a Második Szentélyt Nagy Heródes kezdte alapjaitól felújítani Kr. e. 20 körül, de a munkálatokkal csak Kr. u. 62-ben végeztek. János evangéliuma is utal arra, hogy a felújítás igen hosszú ideig tartott: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?” (Jn 2:20) De nem akarjuk most tovább szaporítani a Templomra vonatkozó bibliai utalásokat, amelyekkel akár egy egész könyvet is megtölthetnénk. Mindössze arra hívjuk fel a figyelmet: aki azt állítja, hogy a jeruzsálemi Első és Második Templom csupán „fikció” és a „fantázia világába tartozik”, az a teljes ó- és újszövetségi Szentírást tagadja.
Zsidó és pogány szövegtanúk
Egyébként különösen a Második Templomról számos Biblián kívüli irodalmi forrást is találunk. Legfontosabb talán Flavius Josephus zsidó történész munkássága, aki maga is a Szentély egyik papja volt, és anyai ágon a Hasmóneus királyi családdal állt rokonságban. Közismert, hogy előbb a galileai zsidó felkelő csapatok parancsnokaként vett részt a Róma elleni első háborúban (Kr. u. 66–73), majd átállt az ellenséghez, és Titus tolmácsaként szemtanúja volt a Szentély elpusztításának (Kr. u. 70, Áv hó 9). A zsidó háború és A zsidók története című könyveiben részletes leírásokat közölt a jeruzsálemi Templomról. De ugyancsak részletes adatokkal szolgál a rabbinikus irodalom, különösen a Misna „Méretek” (Middót) című traktátusa, amelynek törzsanyaga Eliézer ben Jákobtól származik, aki mint szemtanú még látta a Szentélyt, egy rokona pedig szolgált is abban. A Heródes által felújított Templom szépsége messze földön híres volt, elpusztítása után négyszáz évvel a Talmud így emlékezett meg róla: „Aki nem látta Heródes templomát, sosem látott gyönyörű épületet.” (Baba Bathra 4a) A Templomot egyébként antik szerzők is megemlítették. A Kr. e. 2. században Rómában működő görög történetíró, Polübiosz úgy hivatkozott a zsidókra, mint „akik a jeruzsálemi Templom körül élnek” (Polübiosz XII. 136). A Kr. u. 2. század első két évtizedében alkotó Tacitus pedig így mutatta be Júdea fővárosát: „Hierosolyma az ország fővárosa; itt áll a mérhetetlen gazdagságú templom.” (Korunk története V. 8)
A tényekről nem csupán a felsorolt antik művek elolvasása győzhet meg akárkit. Elég, ha felülünk egy Rómába tartó repülőre, és meglátogatjuk a Forum Romanumot, amelynek a Colosseumhoz közelebb eső végében találjuk Titus diadalívét. Ennek belső oldalán ott láthatjuk Vespasianus és Titus Kr. u. 71-ben tartott közös diadalmenetének domborműves ábrázolását: egyebek mellett a jeruzsálemi Templomból származó hétágú gyertyatartót (menóra) és az ezüst kürtöket, amelyeket zsidó hadifoglyok cipelnek a vállukon. (Magáról a diadalmenetről részletes leírást olvashatunk Flavius Josephus A zsidó háború című művének hetedik könyvében.) A történészek azt is tudják, hogy nem ez volt az egyetlen emléke Jeruzsálem elpusztításának: a Vespasianusnak és Titusnak Kr. u. 71-ben emelt diadalíven ez a dicsérő szöveg volt olvasható: „A zsidó népet leverte, és Jeruzsálem városát, amelyet őelőtte valamennyi vezér, király, nemzet vagy hiába próbált, vagy meg sem kísérelt (bevenni), lerombolta.” A Vespasianus idejétől nagy mennyiségben vert ivdaea capta („Iudaea elfoglaltatott”) feliratú arany- és ezüstpénzek szintén bizonyítják a háború tényét; de a Vespasianus által épített Colosseum alapító felirata is arra hivatkozik, hogy a gigantikus aréna „hadizsákmányból” (ex manubiis) épült.
A régészet bizonyítékai
Természetesen a legegyszerűbb és legtisztább megoldás az volna, ha egy válogatott nemzetközi régészcsapat ásatásokat végezne a jeruzsálemi Templom-hegy területén. Csakhogy a muszlim Waqf szervezet kezelésében lévő területen eddig még soha nem folytattak régészeti kutatásokat, és erre – a jelenlegi helyzetet figyelembe véve – a közeli jövőben sem számíthatunk. A régészet amúgy viszonylag fiatal tudománynak számít: módszertana csak a 19. század vége felé született meg. Azelőtt főként amatőr régiségbúvárokat vonzottak a történelem titkait magukban rejtő helyszínek. Ilyen amatőr kutató volt például Charles Warren kapitány, angol királyi hadmérnök, aki 1867 és 1870 között próbált engedélyt szerezni a Templom-hegy kutatására, sikertelenül. A török hatóságok a Harám al-Sharíf vallási jellegét féltve nem adtak engedélyt az egyébként hívő keresztény angol katonatisztnek, hogy ásóját a Templom-hegy földjébe mélyessze. Warren azonban nem adta fel, és a Templom-hegyet körülvevő támfal nyugati oldalán mély aknákat vágott, s ezeken sokszor élete kockáztatásával leereszkedve eljutott a Heródes korában épült fal legaljáig, oda, ahol ma bárki végigsétálhat, ha jegyet vált a Davidson Center szabadtéri múzeumába. A Templom-hegy nyugati és déli oldalán kutatott még egy brit archeológusnő, Kathleen Kenyon, aki Jerikó ásatásával szerzett magának – meglehetősen kétes – hírnevet. Az ő munkáját folytatta Benjamin Mazar izraeli régész (1968–78), aki kutatásait a The Mountain of the Lord (1975; [Az Úr hegye]) című népszerűsítő művében foglalta össze. Azóta unokája, Eilat Mazar, valamint Ronny Reich régészek folytattak itt ásatásokat.
Az izraeli győzelemmel záruló „hatnapos” háború (1967) óta a Templom-hegy szinte teljes körfalát végigkutatták az izraeli régészek. Ennek során az építészeti maradványok – mint a Robinson-ív és a Wilson-ív – mellett számos felirat is előkerült, amely valaha a zsidók Templomához tartozott. A teljesség igénye nélkül most csak a legfontosabbakat említem meg. Még 1871-ben Charles Simon Clermont-Ganneau talált Jeruzsálemben egy görög nyelvű kőemléket, amelyen a következő felirat szerepelt: „Senki idegen nem léphet be a templom kerítése körüli területre. Akit rajtakapnak, csak magát okolhatja biztosan bekövetkező halála miatt.” 1936-ban egy másik töredék is előkerült a figyelmeztető feliratokból az Oroszlános Kapunál. Ez a dokumentum önmagában véve is napnál világosabban bizonyítja a Templom létezését, ráadásul teljes összhangban áll Flavius Josephus munkáival, aki több ízben is hivatkozott rá, hogy a rómaiak a zsidóknak megengedték, hogy a Templom szentségét megrontó idegeneket kivégezzék, még akkor is, ha azok történetesen római polgárok voltak. A Templom-hegy délnyugati sarkánál a római utcaszinten került elő egy kőpárkánytöredék, amelyen a „A kürtölés helye (…) kihirdetésére” felirat szerepel héberül. Akár profetikus jelnek is vehetjük ezt a fragmentumot, amely a szombat- és ünnepnapok kihirdetését jelző kürtös helyét mutatta. Nem messze ettől a helytől egy kőlapon fennmaradt felirat egy valószínűleg rodoszi származású zsidónak állít emléket, aki a Templom márvány díszburkolatához nyújtott anyagi támogatást. Az úgynevezett Hármas Kapunál Benjamin Mazar szintén talált egy feliratos kőemléket, amelyen a „Vének” (zeqéním) szó olvasható. Ez minden bizonnyal a szanhedrin véneire utal, akik ősi szokás szerint a Templom bejáratánál ültek.
Az imént azt mondtuk, hogy a Templom-hegyen még soha nem végeztek kutatásokat. Ez ugyan igaz, de azért az elmúlt évszázadban is rendszeresen folytak földmozgatással járó felújítási munkák a Harám al-Sharíf területén. 1999 és 2001 között a Waqf olyan földmunkálatokat végzett, melyek során egy 36 × 43 méteres, 12 méter mély területen egy lépcsősort építettek az úgynevezett Salamon istállóihoz (a Templom-hegy délkeleti oldalán, a föld alatt található hatalmas boltozatos terem), amit imahelynek alakítottak át. A munka során becslések szerint 3000 tonna földet termeltek ki az arabok, mindenfajta régészeti vizsgálat nélkül. A Kidron völgyébe hordott talajt a magyarországi születésű dr. Gabi Barkay régész kezdeményezésére turistákkal vizsgáltatják át, akik már eddig is sok érdekes leletre bukkantak az Első Templom korától egészen a bizánci korszakig. Szempontunkból kiemelkedően fontos az az apró agyagpecsét, amelyen a „Tiszta Istennek” héber szöveg olvasható. A bullát nyilvánvalóan a Templomba felvitt élelmiszerre vagy adományra tehették rá a papok, akik igazolták annak rituálisan tiszta (kóser) eredetét.
![Warren kapitány élete kockáztatása árán a Templomhegy oldalába mély aknát vágott, s régészeti kutatásba kezdett](/sites/default/files/styles/cikken_bel_li_k_pek/public/5_6.jpg?itok=P70cMDfa)
![A Templomhegy délnyugati sarka, ahol egy kőfelirat hirdeti: ez a kürtölés helye](/sites/default/files/styles/cikken_bel_li_k_pek/public/6_5.jpg?itok=iNnzGrEF)
Ha a Templom-hegyet a muszlim hódítás néhány száz éve alatt zsidók nem is látogathatták, a diaszpórából számos zarándok kereste fel a Templom-hegy körfalát. Ennek néhány emléke ma is látható. A kettős és hármas Hulda-kapuk között a „káleb fia, józsef fia, meggyógyult” héber szöveget olvashatjuk, amelyet nyilvánvalóan két gyógyulásért ideérkező zarándok hagyott hátra graffiti formájában egy hatalmas Heródes-kori kváderkövön. A Kr. u. 5. században a Robinson-ív alatt írta fel valaki héberül a következő igét: „Meglátjátok, és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak…” (Ézs 66:14). A Templom-hegy északi részének egyik medreszéjéből került elő az a héber felirat, amelynek szövege így szól: „Istenünk, Seregek Ura, építsd fel ezt a házat. Adj életet Jákóbnak, József fiának, valamint Theophylactusnak, Cicniának és anastasiának. Ámen, ámen. Szela.” A jeruzsálemi Templom-hegy körül (például Dávid Városában és a Siratófal előtti téren) ma is folynak az ásatások. A zsidó történelem emlékeiben gazdag földből bármelyik nap előkerülhet olyan lelet, amely – nem kell profetikus képesség ahhoz, hogy ezt előre lássuk – további információkkal gazdagítja majd tudásunkat a 3000 éves jeruzsálemi Templommal kapcsolatban.