Téma
Feledékeny világ
A pünkösdi–karizmatikus mozgalom három világhírű személyisége: Derek Prince, Pat Robertson és R. Howard-Browne a terrortámadások utáni világról, Európa jövőjéről és a kereszténység megújulásának esélyeiről nyilatkozott az Új Exodusnak.
Az iszlám után rosszabb jön
Derek Prince a cambridge-i egyetem filozófia katedráját cserélte fel több mint ötven éve a Szentírás tudományos alaposságú és a Szent Szellem által ihletett tanulmányozásával és tanításával. A nyolcvanöt éves Prince a pünkösdi–karizmatikus mozgalom legismertebb ma élő bibliatanítója. Az Új Exodusnak jeruzsálemi otthonában adott interjút.
– Ma az emberek aggodalommal keresnek választ arra, hogy milyen új veszélyek fenyegethetik még őket. Mi az egyház legfontosabb tennivalója ezekben az időkben?
– Nem szabad, hogy az egyházat megzavarják a világot ért megrázkódtatások. A hívők legfontosabb feladata az ilyen időkben a böjt és az ima. A kihívásokra a megfelelő választ az Úr tudja megmutatni. Meggyőződésem, hogy a hívők böjtje és imája ma is képes a nemzetek sorsát és a történelmi eseményeket befolyásolni.
– Milyen kihívások érhetik belülről az egyházat a 21. század elején?
– Az egyház számára a két legnagyobb veszély a megcsalattatás és a materializmus. A megcsalattatás egyik jele, hogy az emberek fenntartás nélkül elfogadják a természetfeletti megnyilvánulásokat. Jézus a Máté evangélium 24. fejezetében beszél az utolsó időkben a hívőkre leselkedő veszélyekről. Azt mondja, hogy a hamis krisztusok és hamis próféták célja nemcsak a világ megtévesztése, hanem az, hogy rendkívüli jeleikkel megtévesszék a hívőket is. Láthatjuk az egyiptomi varázslók esetében, hogy Mózes első három csodáját hibátlanul megismételték. De ezek a csodák nem Istentől voltak. Veszélyes, amikor valaki azt állítja magáról, hogy biztos benne: semmivel nem csalható meg. Az ilyen ember már benne is van a megcsalattatásban.
– Másik veszélyként említette a materializmust. Mi fordítja el az emberek figyelmét a szellemi igazságok, kijelentések keresésétől?
– A materializmus ma éppúgy, mint Noé és Lót napjaiban, hat-hét dolog köré csoportosítja az emberek érdeklődését. A Lukács evangélium 17. fejezetében Jézus felsorolja ezeket: az emberek esznek és isznak, házasodnak és férjhez mennek, adnak és vesznek, ültetnek és építenek. Ha ezeket megnézzük, mindegyik jogos szükségekkel kapcsolatos tevékenység. Jézus azt mondja, hogy ugyanaz lesz az ő visszajövetele előtt, mint volt az ítéletet megelőzően Noé és Lót korában. Az emberek annyira belefeledkeznek ezeknek a szükségeknek a kielégítésébe, hogy közben elfelejtenek engedelmeskedni Istennek.
– Milyen szerepe lehet a Biblia alapján a megrázó terrortámadásoknak?
– Úgy gondolom, hogy a jelenlegi világkorszak lezárásához közeledve megtörténhet, hogy egyre több esemény kiváltó oka és meghatározója lesz a terror és az ebből fakadó rettegés. A keresztényeknek meg kell tanulniuk azt, hogyan képesek egy ilyen világban győztesen élni.
– Miközben sokan a palesztin fenyegetések miatt más biztonságos helyet keresnek, Ön az intifáda kitörése után Amerikából visszaköltözött Izraelbe. 1947–48-ban szemtanúja volt a modern Izrael megszületése körüli viharoknak. Hogyan látja több mint ötven év után az ország jövőjét?
– Több mint húsz éve írtam egy könyvet a közel-keleti válság bibliai gyökereiről. Ebben elmondtam, hogy miként forgatta fel két dolog – az olaj, illetve Izrael létrejötte – gyökeresen ezt a térséget, és emelte a korábban perifériának számító Közel-Keletet a világszínpad középpontjába. Az egymásnak feszülő ellentétek ma is ugyanazok, és a tét azóta csak növekedett. Úgy gondolom, elkerülhetetlen, hogy Izrael a jövőben ne essen át nagy megpróbáltatásokon. A végkifejletet tekintve azonban én továbbra is szívesebben állok Izrael oldalán, mint a másik oldalon.
– Ma úgy tűnik, hogy a militáns iszlám szinte mindenkit fenyeget. Ez lenne a végső kihívás a világ számára?
– A Biblia alapján úgy látom, hogy az utolsó időkben számos sátáni erő fog egyidejűleg működni a világban. Ezek közül az egyik, de nem az egyetlen és nem a legutolsó az iszlám. A világ még ma is abban szeretne bízni, hogy az iszlám békés természetű. De az, hogy valamiben hinni akarunk, még nem teszi azt igazzá. A keresztények jobban tennék, ha szembenéznének a valósággal: az iszlám antikrisztusi vallás. Elutasítja és félreteszi az evangélium kijelentését arról, hogy Jézus Isten fia, s ehelyett azt álltja, hogy Istennek nincsen fia, továbbá Mohamedet tekinti Isten legnagyobb prófétájának és messiásának.
– Ha így tekintjük az iszlámot, nem zárunk ki ezzel több mint egymilliárd embert az üdvösség kereséséből?
– Nem. Meggyőződésem, hogy az iszlámmal való konfliktus eredménye az lesz, hogy megnyílik egy csodálatos lehetőség az igazi keresztények számára, hogy elérjék az iszlám világot. Mivel az iszlámból hiányzik a szeretet, ezért a legnagyobb erő ebben van, amivel el lehet érni ezeket az embereket. Úgy vélem, hogy a Szent Szellem természetfeletti beavatkozása lesz az, hogy nem nekünk kell majd elmenni hozzájuk – erre ma sok helyen nincs is lehetőség –, hanem ők fognak eljönni, hogy hallgassák az evangéliumot.
– Ezek szerint nem számít arra, hogy az iszlámmal való konfliktus az armageddoni pusztulásba viszi a világot?
– Nem. Arra számítok, hogy az iszlám tetőpontja és válsága nem fogja a korszak lezárását jelenteni, bár ma mindenki ezt tekinti a legfőbb problémának. Pedig nem így van. A világnak a jövőben az iszlámnál is nagyobb problémát jelent majd a hamis kereszténység.
– Milyen szerepet játszhat ebben Európa, amely most a civilizáció védelmezőjeként lép fel?
– Európa még nem játszotta el szerepét a történelemben. A Biblia alapján továbbra is úgy gondolom, hogy nem valamely arab ország, hanem Európa lesz az utolsó sátáni birodalom központja. És ebben a hamis kereszténység döntő befolyásra tesz szert. Miközben meggyőződésem, hogy a jövőben néhány katolikus hívő magánszemélyként nagyon pozitív szerepet fog játszani az evangélium szolgálatában, úgy gondolom, hogy a római katolikus egyház mint egész végül a másik oldalra fog kerülni. Továbbra sem látok más magyarázatot a Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő, a föld királyain uralkodó asszonyra, mint hogy ez Rómára vonatkozik.
– Ön nagyon sokat szolgált Európában, és a kezdetektől fogva nyomon követte a Hit Gyülekezete fejlődését. Számos magyarországi keresztény hívő kapott új inspirációt az Ön tanításaiból. Számomra is a megtérésem utáni hónapok nagy szellemi és intellektuális élménye volt, amikor 1987-ben az akkor még illegalitásban működő gyülekezetben napokon keresztül tanított az utolsó idők jeleiről. Két éve, amikor legutóbb Budapesten járt, már a Hit Gyülekezete új csarnokában prédikált több mint tízezer ember előtt. Hogyan látja a gyülekezetet most, több mint húsz év távlatából?
– Nagyon büszke vagyok arra, hogy láthattam Isten munkáját, amelyet Magyarországon végez, és arra is, hogy sokszor volt alkalmam a Hit Gyülekezetében szolgálni. Isten felkent embereket ennek a munkának a vezetésére. Egy igét szeretnék üzenni Péter apostol második leveléből a Hit Gyülekezete tagjai számára: „És igen biztos nálatok a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben.” (1:19)
Isten megrázza Európát
Pat Robertson az amerikai keresztény jobboldal vezető személyisége, a CBN televíziós társaság alapítója. 1988-ban republikánus színekben indult az elnökjelöltségért. Több könyve jelent meg magyarul is, elsőként a Láthatatlan királyság 1990-ben, majd a nagy vihart kavart és sokat hivatkozott Új világrend 1993-ban.
– Ön a keresztény vezetők közül talán a leggyorsabban szólalt meg a terrortámadások után. Mi volt az első reakciója?
– Az első gondolatom, amelyről hiszem, hogy az Úr vezetése volt, hogy ötvennapos imára hívjam az amerikai keresztényeket és egyházakat. Arra kérjük az embereket, hogy szánjanak napi tizenöt percet ötven napon keresztül arra, hogy az ébredésért imádkozzanak Amerikában. Eddig mintegy tizenháromezer gyülekezet, csoport jelezte részvételét ebben az imamozgalomban. A terrortámadások sokkolták a nemzetünket, sokak szívében félelem támadt, ugyanakkor azt is látjuk, hogy most sokan Istenhez fordulnak, amit nagyon bátorítónak tartok.
– Sokan próbáltak összefüggést keresni egyes bibliai próféciák és a szeptemberi támadások között.
– Úgy vélem, hogy a militáns iszlám által indított támadások egy nagyobb, Izrael körül összpontosuló konfliktus előjátékát is képezhetik. Ezékiel könyve említ egy olyan villámhadjáratot a Szentföld ellen, amelyet – a leírásból úgy tűnik – egyfajta iszlám szövetségbe tömörült nemzetek vezetnek majd. Ha a szenvedélyek és indulatok még tovább erősödnek a muszlim világban, akkor előfordulhat egy kiterjedt háború, ami valóban a prófécia része lehet.
– Minek tulajdonítja azt a tényt, hogy világméretekben az iszlám gyorsabban terjed, mint a kereszténység?
– A szovjet kommunizmus bukása után a militáns iszlám felemelkedése lett a szabadságot fenyegető legnagyobb erő a világon. Egymilliárdnál több muszlim hívő él a Földön, Algériától Indonéziáig. Feltételezésem szerint ebből egy jelentős létszámú kisebbség, mintegy százötvenmillió ember tekinthető szélsőséges gondolkodásúnak. Nagy gondot jelent, hogy ezek az emberek számarányuknál nagyobb hatást gyakorolnak több ország vezetésére. A közelmúltban előfordult már, hogy muszlim szélsőségesek kormányokat buktattak meg és vezetőket gyilkoltak le, például Szudánban és Egyiptomban. Nem elhanyagolható veszély, hogy az atomhatalomnak számító Pakisztán ezeknek a radikálisoknak a kezébe kerülhet, csakúgy, mint Irán. Szaúd-Arábiában meghatározó erő az iszlám radikális vahabita irányzata, amely az al-Kaida terrorhálózat bölcsőjének számít. Reális lehetőség, hogy a radikális muszlim irányzatok a jövőben további jelentős károkat okoznak a világ békeszerető embereinek, hiszen ezeknek az országoknak a birtokában van az olajkincs jelentős része, birtokolnak nukleáris fegyvereket, és Irak esetében biológiai és vegyi fegyvereket is.
– Lát-e összefüggést az iszlám radikalizálódása és az antiszemitizmus erősödése között?
– Az Egyesült Államokban erőteljes próbálkozások vannak, hogy elleplezzék vagy tisztára mossák az iszlámban rejlő radikális tendenciákat, jóllehet ezeknek a középpontjában a gyűlölet áll. Az iszlám radikálisok nem tesznek sok különbséget keresztények és zsidók között. Azt mondják, hogy gyűlölik Izraelt, de azt hiszem, ez a gyűlölet kiterjed a zsidó–keresztény tradícióra is. Az egyháznak nyíltan és pontosan kell erről beszélnie. Mindenekelőtt pedig erőteljes imára van szükség, mivel a Mindenható Isten megérintheti ezeknek az embereknek a szívét. Ahelyett tehát, hogy az ellenségeink gyűlölete emésztene minket, szeretnünk kell ezeket az embereket, és imádkoznunk kell értük.
– Több arab ország vezetője sürgeti, hogy az Egyesült Államok változtasson Izraelt támogató politikáján…
– Hiszek abban, hogy Isten a történelemben meghatározta Izrael és választott népe, a zsidóság sorsát. Hiszek abban is, hogy a bibliai próféták által előre jelzett esemény a zsidók visszatérése Palesztinába. Korunkban is zajlik e próféciák beteljesülése, ezért az egyház feladata, hogy vállvetve küzdjön Izrael mellett annak ellenségei ellen. Előfordulhat azonban, hogy a nyugati világ politikusai kényelmesebbnek vélik sorsára hagyni Izraelt, abban a reményben, hogy így lecsillapíthatják a radikális iszlámot. Ez azonban nem fog sikerülni. Ha valóban létrejön egy palesztin állam Kelet-Jeruzsálem fővárossal, és ennek Jasszer Arafat, az ismert terrorista lesz az elnöke, akkor Izrael létezése legnehezebb szakaszába érkezhet, hiszen Arafatnak és palesztin szövetségeseinek végső célja Izrael nemzetként való megsemmisítése. Nem engedhetjük meg, hogy ez megtörténjen. Tudom ugyanakkor, hogy Isten megígérte: megvédelmezi népét, és végül megszabadítja őket az ellenségeiktől.
– Az új világrendről a kilencvenes évek elején írt könyve Magyarországon is vitát váltott ki. Még szélsőjobboldali és antiszemita kiadványok is hivatkoztak erre a műre a globalizmust ostorozó írásaikban.
– Úgy gondolom, hogy ez teljes félreértése annak, amiről a könyv szól. A probléma forrását ugyanis nem egyes emberek vagy népcsoportok jelentik, hanem a Bibliában legfőbb ellenségként szereplő szellemi lény, a Sátán, aki mindig is össze akarta fogni a világot egyetlen központi erő irányítása alatt álló keretbe. A Sátán számára könynyebb egy, a világot vezető kis testületet kontrollálni, mint szabad, önálló nemzeteket. A Sátán gyűlöli a szabadságot és a demokráciát, és gyűlöli a népakaratot. Az új világrend alapkoncepciója az, hogy az összes nemzet egyetlen globális szervezet irányítása alatt álljon, egyetlen központi hadsereggel és egyetlen központi hatalommal. Számomra ez veszélyes tendenciának tűnik, és remélem, hogy ezt a folyamatot sikerült az utóbbi időben megállítani. Sajnos a mostanihoz hasonló válsághelyzetekben a kormányok – a terrortól való szabadulás iránti vágyuktól hajtva – készek feláldozni szabadságunkat és polgári jogainkat, ami nagy hiba. Biztató viszont, hogy Amerikában az emberek most jobban Isten felé fordulnak, többet beszélnek nyilvánosan Isten tervéről és akaratáról. Akárhová nézünk, mindenhol feliratok hirdetik, hogy „Isten áldja meg Amerikát”. Ez nem egészen a keresztény felfogás szerinti megtérés és ima, mindazonáltal lehet egy kezdet: az emberek elkezdenek Isten felé közeledni, miközben távolodnak olyan dolgoktól, amelyek némelyike aláásta a kultúránkat.
– Európa jövő januártól újabb lépést tesz az egységesülés felé. Hogyan értékeli ennek jelentőségét?
– A közös valutával Európában létrejön egy olyan gazdasági blokk, amely Amerika konkurense lesz. Amerika eddig azért volt gazdasági téren sokkal sikeresebb Európánál, mert teret adott az egyéni szabadságnak. Európa jövője nem dőlt még el: egy „Európai Egyesült Államok” nagy áldás lehet a világnak, ha megszabadul az egyéni szabadságot korlátozó vallási-politikai hagyományaitól. De átkot is jelenthet, amennyiben a gazdasági erőt a kormányok majd az emberek ideológiai elnyomására akarják felhasználni. Számomra úgy tűnik azonban – például abból, ami Magyarországon történik –, hogy a posztkeresztény Európát is megrázza Isten, és az emberek érdeklődése a reformáció korához hasonlóan újra a szellemi igazságok felé fordul. Hiszem, hogy mielőtt visszajön Jézus, a Föld minden nemzetét megérinti, és ebből Európa sem marad ki.
Az emberek választ keresnek
Rodney Howard-Browne dél-afrikai születésű evangélista, feleségével, Adonicával a Florida állambeli Tampa River Church gyülekezet vezető lelkésze. Howard-Browne szolgálatának nagy szerepe volt a kilencvenes évek közepén a pünkösdi-karizmatikus közösségekben az Egyesült Államoktól Európán át a Távol-Keletig világszerte végigvonuló „új hullám” elindításában és kibontakozásában. A Szent Szellem ajándékait és örömét hangsúlyozó üzenetét több könyvben foglalta össze, ezek közül magyarul az Isten érintése című műve jelent meg 1995-ben.
Két éve, 1999 nyarán nagy visszhangot váltott ki, amikor hat hétre kibérelte a patinás New York-i Madison Square Garden csarnokot. A Good News New York elnevezésű evangelizációs sorozat több tízezer embert vonzott.
– Ön nemrég New Yorkban tartott nagyszabású istentisztelet-sorozatot. Mi indította arra, hogy másfél hónapra kibéreljen egy hatalmas csarnokot, és mire gondolt akkor, amikor meghallotta a várost ért terrortámadások hírét?
– Bár rendszeresen tartok különböző amerikai városokban többhetes evangelizációs sorozatokat, New York nem szerepelt a terveim között, mígnem 1998 elején egy éjszaka álmodtam a városról. Álmomban Billy Grahammel álltam egy felhőkarcoló tetején, és amint a várost néztük, ellenállhatatlan sírás kerített hatalmába. Úgy éreztem, hogy Isten szeretné új módon megszólítani a New York-iakat. A városban Billy Graham 1953-ban tartott nagyszabású istentiszteletei óta nemigen volt jelentős keresztény rendezvény. A Good News New York hathetes sorozatára két évvel a támadások előtt, 1999 nyarán került sor. Az egyik este a Szentlélek arra indított, hogy figyelmeztessem a New York-iakat, hogy a városuk terrortámadások veszélyének van kitéve. Az üzenet címe az volt, hogy „Vihar közeleg”. Megkérdeztem a jelenlévőket, hogy mi lenne, ha rakétatámadás érné New Yorkot. Úgy gondolom, hogy ez két évvel az események előtt profetikus volt. Isten szeretné megmenteni a városban lakó embereket, akik továbbra is nagy veszélynek vannak kitéve. Most is, ahogy beszélünk, néhány órája egy repülőgép zuhant le az egyik tengerparti lakónegyedre. Bármi is volt a tragédia oka, az emberekben újra feltámadtak a szeptemberi borzalmak emlékei, és meggyőződésem, hogy Isten ezt a helyzetet arra akarja felhasználni, hogy megnyerjük az elveszetteket, és az evangéliumot prédikáljuk nekik.
– Hogyan értelmezné a Biblia tükrében a szeptemberi terrortámadásokat?
– Tudom, hogy sokan próbálják a próféciák alapján értékelni az eseményeket, és sokan úgy gondolják, hogy Isten ítélete, ami történt. Én nem hiszem, hogy Isten ítélete lett volna, hiszen akkor valószínűleg ma már nem találnánk többé New Yorkot a térképen. Másodszor, meg kell értenünk, hogy mindannyian az utolsó időkben élünk. A Biblia igaz, és számos helyen állítja azt, hogy az utolsó időkben rettenetes napok jönnek. Nem kell messzire mennünk, elég megnézni, hogy mi történik a Közel-Keleten, vagy azt a folyamatot, amelynek egyik állomásaként bevezetik a jövő év elejétől Európában az egységes pénzrendszert. A világ a vég felé halad, az armageddoni csata felé, és ezek a jelek a vég kezdetét jelzik. Én azonban a szolgálatomban szeretnék mindennek a pozitív oldalára koncentrálni, arra, hogy ez a kor az egyház számára a „második ház” ideje, amelynek a dicsősége nagyobb lesz, mint az elsőé. Hiszem azt, hogy generációnk a legnagyobb ébredés tanúja lesz, amit a világ valaha is látott.
– Milyen változást lát az amerikai kereszténységben a támadások óta?
– Az egész nemzetre jellemző, hogy az emberek elkezdtek imádkozni, az iskolákban és mindenhol. A támadások mindenképpen ébresztőnek számítottak: mindenkit, az egész amerikai társadalmat megrázta, ami történt, mert a legtöbben nem hitték, hogy ilyen valaha is megtörténhet. Az emberek választ keresnek, és oda fordulnak, ahova tudnak. Ezért kell az egyháznak fellépnie az evangéliummal olyan erőteljes és vonzó módon, ahogy eddig soha.