AKI megváltoztat

Isten már az Ószövetségben is kijelölte Izraelnek a peszach utáni ötvenedik napra eső sávuót ünnepét, de számunkra, akik a pünkösd utáni egyházban élünk, a Szent Szellemmel való betöltekezésnek rendkívüli jelentősége van, amelyet talán nem is tudunk kellőképpen hangsúlyozni és értékelni.

Ennek az életbevágó fontosságáról Jézus a vőlegényt váró szüzek példázatában (Mt 25:1-12) tanít. A Bibliában az olaj a Szent Szellem egyik gyakori jelképe, a vőlegény pedig Krisztus, aki a szüzekért jön vissza. Közéjük tartozni nagy kiváltság a hívők számára, de ezen belül két egymással ellentétes kategóriát találunk: az eszes vagy bölcs szüzek csoportját, illetve a bolond vagy ostoba szüzeket. A példázat egyik alaptanulsága, hogy Jézus Krisztust csak világító lámpással lehet fogadni. Ám maga az a tény, hogy van lámpásunk, hogy Jézus Krisztus világosságot gyújtott a szívünkben, még nem garancia arra, hogy alkalmasak leszünk a vőlegénnyel való találkozásra. A szüzek egyik csoportjának égett a lámpása a vőlegény érkezésekor, a másik csoportnak a lámpása azonban nem volt alkalmas a világításra. A forma, a külalak mindkét esetben megvolt, de míg az eszeseknek volt olaj a lámpásában, a bolond szüzekéből elfogyott.

Olyan korszakban élünk, amikor intenzív keveredés zajlik, a társadalom szinte minden meglévő határt, választóvonalat szeretne eltörölni: „Fogjunk össze, csak egy Isten van, nem számít, ki hogyan, mit vagy kihez imádkozik.” Ez a példázat azonban teljesen más szemszögből közelíti meg a vőlegény várását, azt állítja, hogy a Messiás visszajövetelének idején nagyon nagy különbség lesz a Jézus Krisztust váró emberek között. Az eszes szüzek a lámpásukon kívül még külön edényben is vittek magukkal olajat. Ez azért is lényeges részlet, mert a keresztény világon belül ma is jelentős nézetkülönbségek fogalmazódnak meg a Szent Szellemmel való betöltekezésről. Némelyek úgy gondolják, hogy ha már alámerítkeztek vízben, ami az Úr munkája volt bennük, akkor következésképpen már bennük is van a Szentlélek – és ebben van is valamennyi igazság, de ez még csak a lámpás. A példázat kiemeli, hogy az eszesek külön edényben tartalék olajat is vittek magukkal, hogy a lámpásuk akkor is tudjon világítani, ha a vőlegény késne.

Isten nem késik

A késést illetően érdekes megfigyelni, hogy az isteni és az emberi időszámítás nagyon gyakran eltér egymástól. Az Ószövetségben is látunk példákat erre: Sámuel Saul időszámítása szerint késett, holott valószínű, hogy csak különböző értelmezésről, mindössze pár óra eltérésről lehetett szó, mivel azt olvassuk, hogy mire Saul befejezte az áldozatot, Sámuel már meg is érkezett. Előfordulnak ilyen értelmezési különbségek, de fontos szem előtt tartanunk, hogy Isten az idő tulajdonosa, nem mi; nekünk kell alkalmazkodnunk Isten időszámításához, és nem fordítva. A Biblia külön hangsúlyozza, hogy Isten nem késik el: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Pt 3:9) Más szóval, ha az Úr, a vőlegény bizonyos emberek számítása szerint késik is, ez Isten részéről nem késés, hanem várakozás arra, hogy a menyasszony feltankolhasson olajjal, és elkészíthesse magát a találkozásra. Profetikus időben élünk, egyre közelebb van az Úr visszajövetele, már az előkészületek utolsó szakaszában tartunk, amikor Isten azért vár, mert nagyon sok ember még nincs felkészülve.

„Akkor felkelének mindazok a szüzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.” (Mt 25:7) Jézus Krisztus visszajövetele előtt az egyház két szakaszban válik alkalmassá a menyegzőre: először van a felkészülés, utána jön az elkészítés. A felkészülés azt jelenti, hogy annyi olajat, kenetet gyűjtünk be mi, keresztények, amennyit csak tudunk, és ezután a második fázisban a Szent Szellem, az olaj készít el bennünket. Erre a legjobb példa Eszter királyné története, akit hat hónapig egyfajta olajjal, hat hónapig másfajta illatos szerekkel készítettek fel a menyegzőre, a királlyal való találkozásra. A felkészülés a mi dolgunk: ez a „beszerzés”, a Szent Szellemmel való betöltekezés. Ezt követően pedig a Szent Szellem kezd el bennünket elkészíteni: rendbe teszi a lámpásainkat, hogy azok világítsanak, ne füstöljenek, ne kormozzanak, hanem fényesen ragyogjanak, amikor az Úr visszajön.

Az ostoba vagy bolond szüzek drámai fordulattal szembesültek: az ő lámpásaik kialudtak. Nem volt megfelelő részükről a felkészülés, ezért nem tudtak elkészülni sem. Mi, emberek nem vagyunk elég bölcsek arra, hogy megfelelően felkészülhessünk a Mindenható színe elé való járulásra, de annyit tehetünk, hogy vesszük az olajat, betöltekezünk Szent Szellemmel – ez a mi felelősségünk, ez a mi dolgunk. Ha ezt megtesszük, akkor a Szent Szellem el fog bennünket készíteni a vőlegény számára. Aki azonban kevés olajat szerzett be, az nem lesz alkalmas a vőlegénnyel való találkozásra. Akkor majd sok mentő ötlet fog előkerülni, mert az ötletelő emberek megpróbálnak megoldásokat találni, de a vőlegénnyel való találkozás előtt nem ötletelni kell, hanem felismerni az idők jeleit, az idők fontosságát, és kihasználni azt a felkészülésre.

„Mindennek rendelt ideje van... az ég alatt.”(Préd 3:1) Van idő, mikor fel tudunk tankolni, és van, amikor erre már nincs lehetőség. Végül az öt ostoba szűz is újra szerzett olajat – azzal az óriási különbséggel, hogy mindezt már túl későn tették meg. Közvetlenül Jézus Krisztus visszajövetele után nagyon sok ember, aki itt marad, rá fog döbbenni arra, hogy elkésett, hogy be kellett volna töltekeznie Szent Szellemmel, fel fogja ismerni, hogy ez jó és szükséges dolog. A nagy probléma az időzítés lesz: elkéstek! A legnagyobb tragédia a menyasszony számára az, hogy amikor végre eljön a várva várt pillanat, hogy találkozzon a vőlegénnyel, akkor bezárul előtte az ajtó. Az öt bolond szűznek minden esélye megvolt arra, hogy a legtökéletesebb boldogság, hazaérkezés, megelégedés korszaka következzen az életében, de ehelyett tragédia lett az osztályrészük, és ennek egyetlen oka volt: nem ismerték fel a tankolás, a Szent Szellemmel való betöltekezés idejét, hanem elszunnyadtak. Az utolsó időben ezt a két típusú keresztényt fogjuk látni: lesznek, akik betöltekeznek Szent Szellemmel, és lesznek, akik ehelyett szunyókálnak az Isten népe között. Ébresztő, emberek, nem az alvás ideje van, hanem a szent tankolásé!

Az Efézusi levélben is a Szentlélekkel való betöltekezésre buzdít bennünket az Ige: „…teljesedjetek be Szent Lélekkel” (Ef 5:18). Az eredeti görög szó jelentése: ‘megtölt, teletölt, feltölt, teljessé tesz, kielégít, teljesít, befejez’. „… teljetek meg Szellemmel” – áll a Szent Pál Akadémia fordításában, további fordításokban így hangzik: „legyetek telve Szent Szellemmel”, „a Szent Szellem töltsön be újra meg újra benneteket”. Nem mindegy, hogy mekkora bennünk a Szent Szellem mértéke, ez ugyanis nem egyénileg választható. Isten nem elégszik meg azzal, hogy nagy összejöveteleken isteni érintésben részesülünk, és utána mindenki megy tovább ugyanúgy, ahogy odaérkezett. Saul király életében látjuk, hogy többször volt Isten Szellemének az érintése alatt, sőt, miközben gyilkos szándékkal üldözte Dávidot, Sámuel közelében bekerült egy szent atmoszférába: rászállt a Szent Szellem és prófétált, de nem változott meg. Az élete tragikus fordulatot vett, mert nem Isten útján járt.

A mértékben Dávid a jó példa: „csordultig van poharam” (Zsolt 23:5). Nem elég csak kóstolgatni a Szent Szellemet, nem elég, ha csupán megbizsergeti a lelkünket egy kis nevetés, egy kis mosoly, egy kis sírás, hanem sokkal többre van szükség: fontos, hogy a lényünk legbelső valójától egészen a testünk külső részéig a Szent Szellem teljesen betöltsön és átjárjon. A Szent Szellemmel való betöltekezéssel készülünk fel, a Szent Szellem pedig elkészít bennünket a vőlegénnyel való találkozásra. De csak az a részünk tud felkészülni és lesz alkalmas erre, amely teljes egészében a Szent Szellem uralma alatt van. Egy gyönyörűen felöltöztetett, felékesített, kisminkelt menyasszony sáros cipővel, koszos, mosdatlan lábbal nem mehet be a menyegzőre. A Szent Szellem csak azokat a területeket és azokat a személyeket tisztítja meg, ahová és akik befogadták Őt. Fontos, hogy az elménket a Szent Szellem tartsa az ellenőrzése alatt; az Ige beszél arról, hogy a szemünket meg kell kennünk szemgyógyító írral, hasonlóképpen a hallásunkat – mit hallunk meg, mit hallunk ki egy prédikációból, egy-egy beszédből –, a szívünket, az érzelmi világunkat is. Gyakran a keresztények túlérzékenyek, törékenyebbek, mint a hímes tojás, ami azért van, mert nagyon sok ember lelkét még nem készítette el a Szent Szellem. Kérjük és engedjük, hogy a Szent Szellem járja át és változtassa meg a testünket, lelkünket, szellemünket, az egész valónkat. A Szent Szellem munkája bennünk olyan mértékű és olyan jellegű, amit senki ember ezen a földön nem képes pótolni vagy helyettesíteni. Az egyik legfontosabb tevékenysége az újjászületés: „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: … ha valaki nem születik víztől és Lélektől (Szellemtől), nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől (Szellemtől) született, lélek (szellem) az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.” (Jn 3:3-7)

Nem egy külső, felszíni átalakítást végez bennünk a Szent Szellem, hanem egy új lényt szül bennünk, aki nem az emberi karaktert viszi tovább, hanem már az isteni karaktert, mert isteni természet részeseivé váltunk azáltal, hogy újjászülettünk víztől és Szent Szellemtől. Újjá kell születni, újra kell születni, nem a régi embert kell feljavítgatni, átöltöztetni, mert ezekből csak átöltözött farkasok születnek.

Szent Szellem, a tanú

A Szent Szellem munkája továbbá az is, amit a Károli-fordítás a János evangélium 16:8-11-ben „feddésnek” ad vissza. Az eredeti elekó szó jelentése: ‘rábizonyít, visszaigazol, megfedd’. A Szent Pál Akadémia fordítása érthetőbben adja vissza: „És amikor eljön, rábizonyítja majd a világra a bűnt, az igazságosságot és az ítéletet. A bűnt: hogy nem hisznek bennem; az igazságosságot: hogy én az Atyához megyek, és már nem láttok engem; és az ítéletet: hogy ennek a világnak a fejedelme fölött kimondták az ítéletet.”

Először is, a Szent Szellem tud rávilágítani arra, hogy ez a világ bűnben vesztegel. Csak akkor tudjuk felismerni a bűnnek a természetét, a veszélyét, amikor a Szentlélek meggyőz minket erről, így tudunk bűngyűlöletre jutni. A legnagyobb bűn pedig a hitetlenség. De ha valaki hisz Jézus Krisztusban, akkor elhiszi mindazt, amit Ő mondott, hisz az Ő beszédében, hitelt ad neki, vagyis elfogadja, hogy mindaz, amit az Ige mond, igaz. Másodszor, a Szentlélek bizonyítja nekünk az igazságosságot: Ő tudja igazolni azt, hogy Jézus Krisztus feltámadt („én az Atyához megyek”). Mi nem voltunk jelen a feltámadásnál, de a Szent Szellem ott volt. Ez azért lényeges, mert a Jézus Krisztus feltámadásába vetett hit az embert egy magasabb szellemi szintre emeli: Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért (Róm 4:25). Mi elhisszük, hogy Jézus meghalt a bű­nei­n­kért, vesszük a Szent Szellemet, a Szent Szellem pedig meggyőz arról, hogy Jézus feltámadott, és ezáltal nyerünk megigazulást. Harmadszor, a Szent Szellem igazolja nekünk a világ fejedelme fölött kimondott ítéletet. Nagyon fontos, hogy úgy tekintsünk a kísértőre, az ellenségre, mint aki fölött Isten az ítéletet már meghozta, kihirdette, a győzelem pedig örökkön-örökké Jézus Krisztusé és az övéié.

A bizonyságtevés, a tanúskodás szintén a Szent Szellem munkája. „Mert hárman tanúskodnak a mennyben: az Atya, a Szó és a Szent Szellem, és ez a három egy; és hárman tanúskodnak a földön: a Szellem, a víz és a vér, és ez a három is egységes.” (1Jn 5:7-8; a Szent Pál Akadémia fordítása). A Biblia szerint a Szent Szellem három nagy területen tanúskodik: az első és legfontosabb terület a menny, a második a föld, a harmadik a bensőnk.

Óriási jelentősége van annak, hogy a Szent Szellem, aki bennünk él, de ugyanabban az időben a mennyben is ott van, tanúskodik rólunk a mennyben, hogy mi Jézus Krisztus vérét elfogadtuk, és Isten gyermekei vagyunk. Rá vagyunk utalva arra, hogy valaki tanúskodjon mellettünk, mert egészen a megtérésünkig csak a bűn tanúskodott rólunk. De a Szentlélek nemcsak a mennyben, hanem a földön is tanúskodik: Ő tesz bizonyságot bennünk arról, hogy a másik ember is Isten gyermeke. Nagyon sokszor olyan emberekről is jelez, akikről egyébként kevés infomációnk van (például Elizeusnak Géháziról, Péternek Ananiásról és Safiráról).

A harmadik terület a bensőnkben levő bizonyság. „Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünk­kel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8:16) Az ember a bűnbeesés és a saját múltja miatt bizonytalan lény, önmagunkban bizonytalankodunk. Tudhatja egy ember, hogy van üdvössége, hogy a neve fel van írva az Élet Könyvébe, vagy ez csak az utolsó napon fog kiderülni, csak akkor fog szembesülni ezzel? A Szent Szellem nemcsak az utolsó napon, hanem már most tudja jelezni nekünk, hogy Isten gyermekei vagyunk, üdvbizonyosságot, megerősítést tud adni. Ez nem abból fakad, hogy én igaznak tartom magam, vagy mások annak tartanak, hanem ezt a bizonyságot a Szent Szellem adja meg nekem.

Vigasztaló erőforrás

A Szent Szellem rendkívül fontos szolgálata, jellemzője és küldetése, hogy Ő a vigasztaló: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindö­rök­ké.” (Jn 14:16) Ez az ige ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a Szent Szellem azokhoz jön, akiket az első vigasztaló – aki maga Jézus Krisztus – már megvigasztalt. Az evangélium befogadása után fontos, hogy a második vigasztaló, a Szent Szellem is eljöjjön, és velünk maradjon mindörökké: nem egy évig, nem tíz évig, nem száz évig, hanem Ő a mennyben is bennünk fog lakozni, bennünk marad, velünk marad. A görög paraklétosznak sokféle fordítása van: ‘pártfogó, védőügyvéd, segítő’, de mindenképpen a vigasztalást is magában foglalja a jelentése. Azon az emberen, aki betöltekezett Szent Szellemmel, egy csodálatos vigasztalás folyik át. Ez nem azt jelenti, hogy őt nem érik sérelmek, bántások, hanem azt jelenti, hogy a rendelkezésére áll Isten természetfeletti vigasztalása, és ebből születnek a makedóniai gyülekezet keresztényeihez hasonló emberek, akiknek sok nyomorúság és próba között is bőséges az örömük, és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett (2Kor 8:2).

A Szent Szellem adja nekünk azt a természetfeletti erőt, amelyre szükségünk van a bűnnel szembeni harchoz, a megbocsátáshoz, a győztes keresztény élethez. „Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok” (Csel 1:8). Az életünk minden területén megerősít bennünket a Szent Szellem: minden erővel, minden körülmények között (Kol 1:11). Már itt a földön mennyei erővel élhetünk, már itt, a természetes, látható világban természetfeletti erő áll a rendelkezésünkre. „És ímé, én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24:49)

A titkok tanítója

A Szent Szellem tevékenysége még további áldásokat is tartalmaz számunkra: „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” (Jn 14:26) Vannak, akik ezt úgy értelmezik, hogy nekik nincs szükségük arra, hogy bárki is tanítsa őket, mert őket maga a Szent Szellem tanítja, de ezek közül az emberek közül többen nagyon is eltévedtek. A Szent Szellem irányítja, koordinálja azt a rendszert, amelyben mi élünk, és olyan személyeket, helyzeteket bocsát a rendelkezésünkre a környezetünkben, akik és amelyek által tanulhatunk, hogy mindent, amire Isten minket meg akar tanítani, megtanuljunk. Nem szabad megtagadnunk azokat a személyeket, akiket Isten a javunkra használ, és tanítani akar általuk, mert ez egy veszélyes út. Pál apostol azt írja

Timóteusnak, hogy maradjon meg azokban, ame­lyeket tanult, amelyek rábízattak, tudván azt, hogy kitől tanulta ezeket (2Tim 3:14). Timóteust Pál apostolon keresztül a Szent Szellem tanította. A Biblia beszél az Efézusi levél 4:11-ben arról is, hogy az Úr rendelt tanítókat az egyházban.

Tehát ez az ige semmiképpen nem azt jelenti, hogy az Istentől rendelt tanítókat félre kellene tennünk.

A Szent Szellem ugyanakkor emlékeztet is bennünket. Fontos, hogy az elménket is Ő uralja: az Ige azt mondja, hogy ejtsünk foglyul minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen az Isten Beszédének (lásd 2Kor 10:5). A rossz gondolatok felejtést hoznak, zárlatot okoznak az ember életében, sőt veszélybe sodorhatják az üdvösségét. Amilyen a szívünk állapota, olyan az elménk állapota is, amilyen az elménk állapota, olyan a gondolkodásmódunk, amilyen a gondolkodásmódunk, olyan a beszédünk, és amilyen a beszédünk, olyan a sorsunk. Jézus vére kell hogy megtisztítsa az elménket, amelyet aztán meg kell töltsünk az Isten Igéjével, hogy legyen, amit a Szentlélek eszünkbe juttasson. Fontos az Ige tanulmányozása, mert a Szent Szellem elsősorban az Igében levő igazságokat hozza fel, bár természetesen az Úr adhat ezen kívül is kijelentést.

A Szent Szellem elvezet bennünket minden igazságra. Nem bolyongásra hívott el bennünket Isten, hanem van egy csodálatos vezetőnk, a Szent Szellem. Az embernek tisztában kell lennie a határaival, korlátaival, képességeivel: vannak az életben olyan döntések, amelyeket nem képes egyedül, a Szent Szellem vezetése nélkül hibátlanul meghozni. Ilyen például a házasság, mert az ember azt látja, ami a szeme előtt van, de Isten azt nézi, ami a szívben van. Nem arra kell néznünk, ami a szemünk előtt van, mert csak Isten tudja, hogy mi lesz egy emberből tíz, húsz, harminc év múlva. A külső valószínűleg eléggé megváltozik, de a szív dönti el, hogy ki lakik abban az emberben. És általában a jó emberek még jobbak lesznek, a szentek még szentebbek, a gonosz emberek pedig még gonoszabbak – és az ezzel kapcsolatos ismeretben a Szent Szellem tud vezetni minket. Amikor valaki nem hallja az Úr hangját, akkor valami nincsen rendben: a kommunikációban zavar van. A fenyőfa alatt Illés sem hallotta az Úr hangját. A depresszióban, a keserűségben az ember nem képes meghallani Istent. De miután Illés már evett és ivott, felment a Hórebre, kijött a barlangból, amikor már közel volt ahhoz a helyhez, ahol Istennel találkozhatott, akkor már hallotta az Úr hangját. Ezért megfizethetetlen, kibeszélhetetlen kincs egy olyan gyülekezet, ahol az Úr jár, mert ott az Úr szól hozzánk. Isten népe között lehet, hogy vannak kövek, lehet, hogy van szélvész, lehet, hogy vannak tüzes, égető emberek, sértések, bántások, csalódások, de azért a szelíd hangért, amelyen Isten szól hozzánk, mindezt megéri elszenvedni, csak hallhassuk az Isten kijelentését az életünkre, gyermekeinkre, jelenünkre és jövőnkre nézve.

„Megjelenti a titkokat” – a Szent Szellem csodálatos titkokat tud kijelenteni, megmutatja a bekövetkezendőket. Nem kell többé úgy élnünk, hogy nem tudjuk, mi lesz holnap. Tudjuk, hogy a nevünk fel van írva az Élet Könyvében, egy hajszálunk nem esik le a földre az Úr tudta nélkül, az Úr ereje bennünk lakozik – mennyivel inkább tudjuk, hogy az Úr kezében van az életünk.

A korábban idézett Apostolok cselekedetei 1:8 igerész arra is rávilágít, hogy egyedül a Szent Szellem tud csak alkalmassá tenni minket a szolgálatra, amelyre Isten elhívott, és csak Ő képes győztessé tenni mindazokban a kihívásokban, amelyekkel szembesülnünk kell majd a szolgálat során. Dávid is először kenetet kapott Istentől, és utána lett belőle jó király, utána vált alkalmassá a szolgálatra. Először jön a kenet, a felkenetés, utána jön a szolgálat.

A Szent Szellemmel való betöltekezés Isten hiteles tanúivá is tesz bennünket. Mikor betöltekezünk Szent Szellemmel, az Ő természetét is megkapjuk, így mi is tanúk leszünk. A Szent Szellem tanúskodik rólunk a mennyben, a bennünk levő Szent Szellem pedig tanúskodik Istenről a földön. Így leszünk eredményes és hiteles emberek.

A Szellem gyümölcsei

A Szent Szellemmel való betöltekezés következménye: egy más ember, egy más gyümölcs, egy más sors. A gyümölcs az, ami hitelesíti az embert. Jézus azt mondja: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?” (Mt 7:16) A Szellem gyümölcse pedig a hit, a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gal 5:22). Sok ember nincs tisztában az ajándék és a gyümölcs különbözőségével. Isten szereti az embereket, ezért rendel orvosokat, vannak továbbá emberek, akiknek ajándékot ad, hogy gyógyítsanak a Szentlélek által. De ahogy nem minden orvos szent ember, ugyanígy sajnos nem mindenki szent, aki Jézus nevét használja a gyógyításra. Az embert a gyümölcs minősíti, nem az ajándék. Egy fára ugyan sokféle díszt aggathatunk, de a fa természetét nem a díszek, hanem a fa gyümölcse fogja meghatározni. Az ajándék soha nem helyettesíti a gyümölcsöt, ezt Jézus is kiemeli az utolsó időkkel kapcsolatban: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7:22-23)

Ne engedjük megzavarni magunkat az ajándékoktól, hanem a hangsúlyt mindig a gyümölcsökre tegyük, a Szent Szellem gyümölcseire. Engedjük, hogy a Szentlélek formáljon minket mindaddig, amíg az Ő természete nyilvánvalóvá lesz bennünk. Józsué és Káleb élete jó bizonyság erre: „De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek (szellem) volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva.” (4Móz 14:24)

A Szent Szellem talán egyik legfontosabb szerepe, hogy egy mennyei sorsot tud adni nekünk. Egész Izrael kijött Egyiptomból, de Józsué és Káleb pályája teljesen másképp alakult, mint a többi honfitársuké. Más szellem volt rajtuk, és ez – ugyanabban az életkörülményben – teljesen más sorsot biztosított számukra. Ennek a két embernek a sorsa áldott lett, az őket körülvevő két és fél millió ember sorsa pedig csapás: ők meghaltak, de Józsué és Káleb bementek az Ígéret Földjére.

Hogyan lehet Szent Szellemet venni?

Befejezésül felmerül a legfontosabb kérdés: hogyan lehet venni a Szent Szellemet? Hogyan lehet betöltekezni Szent Szellemmel? Az Apostolok cselekedeteiben – „Vajon vettetek-e Szent Szellemet, miután hívőkké lettetek?” – látjuk, hogy két különböző eseményről van szó: a hívővé válás nagyon fontos, nagyon jó, de ezt követnie kell a Szent Szellem vételének (Csel 19:2).

A Szent Szellem vételének három alapfeltételét találjuk meg a Szentírásban.

Az elsőt Jézus fogalmazza meg a Lukács evengéliuma 5:37–38-ban: „senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; …hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni...”, vagyis először szükséges az újjászületés, és utána jön az új bor, az új szellem.

A második követelmény: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta mondván: ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék ... ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának” (Jn 7:37,39). Érintést kaphat valaki újjá­születés nélkül is, de a Szentlélek senkit sem tölt be erővel, csak azt tölti be, aki ezt kéri, aki ezt szomjazza. A betöltés eredménye pedig az a csodálatos állapot, amikor az ember megváltozik és forrássá válik: élő víznek folyamai ömlenek ki a belsejéből.

A harmadik követelmény az Isten iránti bizalomról szól: mivel az Úr jobb atya, mint mi, legyen bizalmunk hozzá, mert amennyivel jobb atya Ő, annyival inkább adja a Szent Szellemet azoknak, akik kérik Tőle. „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lk 11:13)