2008. december

Téma

A NYELVEKEN SZÓLÁS ÉS AZ AGY

Egy fiatal pennsylvaniai orvos, Andrew Newberg arra gondolt, hogy többet megtudhat a különböző vallások misztikája mögött rejlő valóságról, ha agyvizsgálatnak vet alá önkénteseket, akik hajlandók laboratóriumi körülmények között végezni vallásgyakorlatukat.

A vizsgált tevékenységek között katolikus apácák imádkozása, buddhista meditálás és pünkösdi keresztények nyelveken szólása szerepelt. Bár a professzor, izgatott várakozása ellenére, egy esetben sem kapott el és tudott „mérni” igazán eksztatikus pillanatot, mégis figyelemre méltó eredményekre jutott. A kutatás vezetője, Andrew Newberg (kis képünkön), a radiológia, a pszichiátria és a vallástudományok professzora, a pennsylvaniai A Szellemiség és az Elme elnevezésű kutatóközpont igazgatója nem szól nyelveken, nem vallásos, de nem is ateista vagy materialista. Bevallása szerint még nyitva hagyja az isteni személlyel, transzcendenssel való találkozás valóságának kérdését.

A nyelveken szólás, tudományos nevén glosszolália ősi bibliai imádkozási forma. Legképszerűbben az Újszövetségben, az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk róla a pünkösdi események kapcsán, amikor a Szent Szellem leszállt az apostolokra, akik elkezdtek általuk nem tanult, új nyelveken beszélni. A glosszolália Newberg professzor definíciója szerint „egy szokatlan mentális állapot, amely konkrét vallási tradícióhoz kötődik. Úgy tűnik, mintha az ember érthetetlen nyelven beszélne, mégis azt érzékeli, hogy amit mond, személyesen sokat jelent számára”.

A 20. század elején az úgynevezett Azusa utcai ébredés kitörése után emberek tömegei kezdtek el új nyelveken szólni. Ekkor némely orvos még patológiás tünetnek vélte a glosszoláliát, később azonban rámutattak, hogy nincsenek a nyelveken szólók személyiségében megkülönböztető vonások, nem mutatható ki megnövekedett arányú depresszió, aggódás, mánia vagy pszichózis (Hine 1969, Richardson 1973). Sőt, egy újsütetű tanulmány épp az ellenkezőjét bizonyítja. Csaknem ezer brit evangéliumi lelkészt vizsgáltak meg, és az eredmény a következő lett: a gyakorló nyelveken szólók 80 százaléka érzelmileg sokkal stabilabb, és kisebb a hajlama az ideggyengeségre (Francis–Robbins 2003).

Newberg professzor 2006-ban öt 38–52 év közötti hölgyet tudott összetoborozni kutatásához, hiszen, ahogy tanulmányában megállapítja, nagyon nehéz olyan alanyokat találni, akik hajlandók lennének laboratóriumi körülmények között nyelveken szólni. A vállalkozó kedvű keresztény hölgyekről az alapos előzetes vizsgálatok kimutatták, hogy egytől egyig normális pszichikai állapotúak, egészségesek, keresztény közösségük aktív és stabil tagjai.

A vizsgálatot agyi képi diagnosztika segítségével végezték a Pennsylvaniai Egyetem orvostudományi karán. A radiológus kutatók az agy tevékenységének a csökkenését, illetve növekedését a helyi, cerebrális véráramlás komputertomográfiás (SPECT) mérésével mutatták ki. E képeken az intenzívebb véráramlás intenzívebb agyműködést mutat. Munkájuk az első olyan tudományos kísérlet, amely cerebrális aktivitás közben értékeli a nyelveken szóló ember agyában lezajló változásokat.

A nyelveken szólás közben készített képeken először az volt látható, hogy a homloklebenyben csökken az agyi tevékenység, éppen abban a részben, amely általában a tudatos éntevékenységet határozza meg, a szándékos magatartást irányítja. A bal oldali törzsdúcok aktivitásában szintén csökkenés volt tapasztalható. E területe az agynak a figyelemért, a koncentrációért és az érzelmi válaszokért felelős. Mindemellett a talamusz aktivitása megnövekedett a nyelveken szólás alkalmával, amely arra utal, hogy az agy nem kapcsol ki teljesen a „transzcendens kommunikáció” idején.

„Rendkívül érdekes következtetésekre jutottunk. A vizsgált személyeknél nem a szokásos beszédközpont irányítja a beszédet a nyelveken szólás alkalmával. Ez összhangban áll azon állításukkal, hogy nincs tudatos irányításuk alatt a beszédük, amikor a gloszszoláliát gyakorolják – értékelte a tapasztalatokat Newberg. Majd hozzátette: – Az eredményeket úgy értelmezhetjük, hogy az alanyok öntudatát valami más keríti hatalmába. Tudományosan azt feltételezzük, hogy ez a valami az agy egy másik része, de a tanulmányunk során készített felvételeken nem láttuk, hogy ez hol történhet.”

Figyelemre méltó a képi diagnosztikás vizsgálatok eredményeinek összehasonlítása is: míg a buddhista meditáció, illetve az apácák imádkozása közben a homloklebeny aktivizálódása volt kimutatható a koncentráció miatt, a nyelveken szólóknál az agynak ugyanez a területe csökkenő aktivitást mutatott. Newberg úgy találta, hogy az agynak nincs olyan konkrét területe, amely a vallási élményekhez köthető, hanem egyedi módon egy konkrét vallási meggyőződés alakítja az egyén szellemi élményét, illetve azt, hogy mi megy végbe az agyában.

Az Új Exodus megkeresésére Newberg professzor elmondta, hogy a vizsgálat óta – melyet olyan neves magazinokban és szaklapokban is publikáltak, mint a Newsweek és a New Scientist – nem történtek újabb kísérletek, de a kutatásáról részletes leírást kaphatunk nemrég megjelent Why We Believe What We Believe (Miért hisszük, amit hiszünk) című könyvében.

A nyelveken szólással kapcsolatban más tudományág, például a lingvisztika is kutakodik. Legismertebb és legsommásabb kutatási eredményük szerint – amikor is nyelvészeti elemzésnek vetették alá a glosszolália alkalmi, rögzített szövegét – ez a fajta kommunikáció semmilyen létező nyelv struktúrájába nem illesztehető be. (Horváth Hajnalka)