Jézus: egyetlen megoldás a bűnre

15 éve folyó munka, 150-200 aktivista, radikális megtérések, számos jó irányt vett élet. Küzdelmek, a bűn mélységei, Jézus: az egyetlen megoldás a bűnre. A magyarországi börtönökben végzett munka sikereiről, kihívásairól, jövőbeni új lehetőségeiről Mihály Józseffel, a Hit Gyülekezete Börtönmissziójának vezetőjével beszélgettünk.

A Hit Gyülekezete Börtönmissziójának tevékenysége a 90-es évek vége felé, több helyszínen szinte egyszerre indult el: Sopronkőhidán, a szegedi Csillag börtönben, Baracskán, Szombathelyen, majd az ország többi intézményében. A evangélium börtönökben való hirdetése a 2000-es évek elején nem volt egyszerű. Az akkoriban felállított börtönlelkészi rendszerből ugyanis kihagyták az egyházat, a hatályos jogszabályok értelmében csak akkor juthattak be a börtönfalak mögé, ha tevékenységükre belső igény támadt. Az egyház lelkigondozói szolgálatát olyan börtönbe került személyek igényelték, akik egy bűntény elkövetése előtt, után, vagy éppen a per lefolyása közben tértek meg, s már elkötelezett keresztényként kerültek a büntetésvégrehajtási intézetekbe.

Egyetlen ember következetes hitvallása, Jézus Krisztus evangéliumának elfogadása, s annak valóságos megélése mentén hatvan-hetven, száz fős közösségek képződnek. A Hit Gyülekezete börtönszolgálatának lelkészei, aktivistái az elítélteknek Bibliákat, keresztény irodalmat ajándékoznak, a pozitív változások stabilizálásában, a Szentírás szerinti életvitel kialakításában segítik őket.

Az Isten országát kereső börtönviseltek nagy része alapvetően jószándékú ember, akik őszintén szeretnének kitörni szégyenteljes múltjuk fogságából, azonban sajnos megesik, hogy az élet egy-egy kulcskereszteződésénél elhasalnak, s nem képesek újból helyreállni. Bár maguk a börtönstatisztikák sem túl fényesek: az első bűntényesek 50 százaléka, a visszaesetteknek pedig 80-90 százaléka követ el ismét bűncselekményt. Innét már nagyon nehéz a normális életbe való visszarázódás – magyarázza Mihály József. Amúgy a börtönbe kerülők és a többé-kevésbbé tisztességes életvitelt folytató emberek karaktere között nincs alapvető különbség, azonban szembetűnő, hogy a családi háttér az elítéltek körében javarészt rendkívül zűrös.

Jézus Krisztus evangéliumának elfogadását nagy mértékben befolyásolja, hogy egy elítélt milyen típusú bűnt követett el. A könnyű bűntényesek jobban érdeklődnek Isten országa iránt, s többen is járnak a gyülekezet által tartott összejövetelekre. Így van ez például Baracskán.

Sopronkőhidára súlyos ítélettel kerülnek az emberek, az átlag börtönéletkor nyolc év, de tizenöt-húsz „évesek“ is vannak. ?k élet elleni bűncselekményeket követtek el. Teljesen mások azonban azok a gyilkosok, akik előre megfontolt módon, illetve akik véletlenül vitték véghez tettüket – értesülünk a börtönszolgálat vezetőjétől. Előbbiek szinte teljesen elzárkóznak az evangéliumtól, akik azonban hirtelen felindulásból, egy-egy krízishelyzetben gyilkoltak, az eset után hirtelen szembesülve cselekedetükkel gyakran teljesen összeomlottak, soha többet nem akarnak vétkezni, s könnyebben el is fogadják az evangéliumot. A prostitúcióval, emberrablással, erőszakkal elítélt személyek, különösen a pornó-iparból érkezők szíve is gyakran áttörhetetlen kőfalnak bizonyul az evangélium hirdetői számára.

A börtönt magát az alvilági figurák továbbképző központjaként is számon tartják, hiszen az elítéltek megbeszélik egymás között bűntetteiket, tapasztalataikat, továbbképzik egymást a btk-ból, a cellákban pedig egymás ellen is súlyos bűnöket követnek el, gyakran megerőszakolják egymást.

A Jézus Krisztus személyét, a bűnök bocsánatát, evangéliumot elfogadó hitvalló keresztényekhez különféle módon viszonyulnak. Ha egy markáns, férfias karakter, egy bandavezér tér meg, akkor a környezete is elfogadja az evangéliumot, azonban ha nőies figura ismeri el a Szentírás igazságait, akkor gúnyt űznek belőle, folyamatosan zaklatják, meggyalázzák. A börtönben jelen levő „alvilágból“ csak az intellektuális, jobban képzett személyek tudják valamelyest kivonni magukat.

A börtönszolgálatot végző személyek alapvetően az evangéliumot, Jézus Krisztus halálát, eltemettetését, feltámadását, a bűnök fogságából való szabadulás lehetőségét, egy valóságos, igaz, új élet és életvitel kezdetét, illetve az örök élet jó hírét hirdetik az elítélteknek.

?k tisztában vannak azzal, hogy bűnösök

A szabadlábon lévő emberekkel szemben a börtönfalakon belül élők számára nem kétség, hogy bűnösök, hiszen a társadalom is nyilvánvalóan elítélte őket. A lelkészek tehát a bűnre való egyetlen megoldásról, Jézus Krisztusról beszélnek nekik, különféle képekben, példázatokban, hiszen a börtönlakók szinte kivétel nélkül alacsony iskolázottsággal rendelkeznek. A kis bűntényesek között elvétve előfordul egy-két diplomás is, de ők általában olyanok, akik véletlenül, esetleg ittas állapotban követtek el vétségeket, ütöttek el például egy embert. A börtönlakókkal ellentétben a szervezett alvilág vezetői viszont rendelkeznek diplomákkal, kiválóan ismerik a jogot, törvényeket, s ezért professzionálisan tervezik meg a bűntényeket – nem is nagyon tudják lebuktatni, elkapni őket.

A börtönben az a hitvalló elítélt tud radikálisan megmaradni új élete pályáján, aki mögött ott van egy hitét gyakorló család, s a szülők, testvérek, rokonok rendszeresen építik új identitásukat, például az által, hogy folyamatosan küldenek be számukra keresztény irodalmat. ?k a börtönből kikerülve is megmaradnak a jó úton, tisztességes, prosperáló életet élnek.

Pontos statisztikák ugyan még nem készültek a Hit Gyülekezete Börtönszolgálatának eredményeiről, Mihály József azt mondja, minden olyan büntetésvégrehajtási intézményben, ahol a gyülekezet lelkészei, aktivistái jelen vannak, a sok jó történeten túl vannak rendkívül kimagasló pozitív példák is.

A lelkészek és aktivisták munkája eleddig intézményfüggő volt: ahol a helyi katolikus, református vagy evangélikus börtönlelkész engedélyével heti, kétheti rendszerességgel tudtak istentiszteleteket tartani, ott valódi eredményeket lehetett felmutatni, ahova azonban csak havonta egy alkalommal engedték be őket, ott nem tudtak igazán hatékonyan munkálkodni. A jövőben azonban intenzívebbé válhat a börtönmisszió tevékenysége, hiszen az Országos Büntetésvégrehajtási Parancsnokság és a Hit Gyülekezete között most egy olyan országos szintű keretmegállapodás született, melyhez az egyes intézményeknek igazodniuk kell, s melynek értelmében az egyház lelkészei és aktivistái kérvény nélkül is kaphatnak belépőt a börtönökbe. A parancsnokság által is hitelesített állandó belépőkkel a lelkészek ezentúl az ország bármely börtönébe bejuthatnak, míg az ideiglenes belépők az adott börtönökben aktívan segédkezők számára lesznek kiállítva. A bürokratikus akadályok elgördülésével, a mobilitásnak és szabadságnak ezzel a fajta biztosításával nagyobb sebességre kapcsolhat a börtönmisszió.

Csillagbörtön, Szeged

„A büntetés-végrehajtási intézetekben, így a szegedi Csillag börtönben is Isten szeretetének mélysége nyilvánul meg, amikor a csibészek, a rablók és a gyilkosok hitre jutnak; életfelfogásuk, céljaik és cselekedeteik gyökeresen megváltoznak” –mondta az Új Exodusnak Kunstár Csaba, a Hit Gyülekezete szegedi börtönszolgálatának vezetője.

A Szegedi Fegyház és Börtönben tíz évvel ezelőtt kezdődött el a missziós munka. „Kicsit tartottunk ettől a világtól. Társammal, Szűcs Gáborral úgy gondoltuk, ezen a területen biztosan kudarcot vallanánk. Ennek ellenére belevágtunk, amikor Pajor Tamás felhívott, hogy levelezik a szegedi börtönben egy fiúval, aki igényelné a gyülekezet szolgálatát.”

Csaknem tíz év alatt a Csillag börtönben több százan fogadták el megváltójuknak Jézus Krisztust. Ebből a misszióból nőtt ki Hódmezővásárhelyen egy új gyülekezet, amelynek saját közösségi háza van már. A Tiszalöki börtönben idén alakult egy gyülekezet, amelynek életre hívóit Szegedről szállították át: az olajmaffia-perekből ismert Nógrádi Ádámot, valamint Katona Ferencet, akit fegyveres rablásért ítéltek el.

A Csillag börtönben a gyülekezet tagjai önmagukat és egymást képzik. „Korábban soha nem találkoztunk még analfabétákkal. A közösségnek bizony vannak olyan tagjai, akik a Bibliából tanultak meg írni és olvasni.” Emellett az elítéltek közül többen felvételt nyertek a Szent Pál Akadémiára, amely kihelyezett tagozatot működtet Szegeden.

„Az egyik akadémistánk, Jusztin Szabolcs tizennyolc évet ült, tavaly ősszel szabadult. Keresztény családjának is köszönhetően Szabi vissza tudott illeszkedni: dolgozik, tanul és erősíti a hódmezővásárhelyi gyülekezetet. ? egy azon szabadultak közül, akiket néhány év múlva vissza fogunk küldeni a börtönbe – evangéliumot hirdetni!” – mondta Kunstár Csaba, aki szerint a rácsok mögött, a tíz-tizenkét fős zárkákban nem működik a képmutatás: vagy keresztény vagy, vagy nem.

A változás egy-egy személy életében szembetűnő és gyors. „A szegedi alvilágban nem hitték el, hogy a korábbi ketrecharcos bajnok, Forró László „Mapi” megtért. A börtönből való szabadulása után többen csak azért jöttek el a szegedi Belvárosi gyülekezetbe, hogy ellenőrizzék: Mapi valóban új ember lett-e. Laci azóta megnősült, gyerekei vannak, és egy vállalkozást működtet Szegeden.

Több éve szabadult egy olyan keresztény elítélt, aki a börtönéveket nyelvtanulásra használta föl: angolul, németül és spanyolul beszél. Új életet kezdett Nyugaton, megnősült, egy fia született. Családjával együtt rendszeresen jár egy teljes evangéliumi-karizmatikus közösségbe. Bár Friderikusz Sándor filmet készített az esetéről, a környezete a mai napig nem tudja, hogy tizenegy évet ült a Csillag börtönben.

„Számomra a legmeghatóbb mégis idősebb Burka Ferenc esete. Fiával együtt emberölésért ítélték el; hat évet ültek ártatlanul. Az apa Szegedre került és minden vasárnap ott volt istentiszteleten. Mi csak a dolgunkat tettük: tanítottuk őket imádkozni, együtt olvastuk a Bibliát és Jézus Krisztusról beszéltünk nekik. Később a televízióban láttam viszont, amikor a bíróság ártatlannak mondta ki idősebb és fiatalabb Burka Ferencet, és 45 millió forintos kártérítést ítéltek meg apának és fiának. Feri bácsi több interjúban is megjegyezte: a börtönben ismerkedett meg a bibliai tanításokkal és a hit adott neki erőt a nehéz években.”

A szegedi börtönszolgálat vezetője szerint a rácsok mögött felértékelődik minden, ami Jézus Krisztushoz kötődik. „A Biblia a rabok számára nem a tilalmak és a regulák gyűjteménye, hanem a reményt és a szabadságot testesíti meg.”