Korrajz
Kinek az evangéliuma?
Mel Gibson: A passió
2004 májusára A passió már „lerágott csont”. Amiért mégis foglalkozunk vele, az egyrészt annak köszönhető, hogy a film több, a Bibliával összefüggő kérdésre irányította világszerte a figyelmet. Ezzel kapcsolatban az Evangélium és A passió állításait, szemléletét hasonlítjuk össze. Másrészt érdeklődve figyeljük, hogy miként érte el Mel Gibson és csapata, hogy egy ilyen vallásos film, mint A passió – amelyhez hasonló szinte évente készül – minden idők egyik legnagyobb mozisikere legyen.
Mel Gibson filmjét heves indulatok kísérik. Már a bemutatót megelőzően több ezer intenzív érzelmi töltéssel átitatott véleményt olvashattunk a magyar internetfórumokon. Kinek, minek szól ez a rendkívüli érdeklődés? Milyen összetevők állnak A passió világsikere mögött? Egy zseniális film, egy jól felépített, mindenkit megmozgató propaganda, vagy Mel Gibson, a világsztár, mint a jó mozi biztosítéka? Esetleg Jézus, illetve a kereszténység irányában megélénkült érdeklődés?
Haladjunk szépen sorban. Nem látjuk értelmét, hogy a film színvonalát illetően állást foglaljunk. Ugyanis vannak szép számmal, akik megrendülten, napokig a film hatása alatt úgy érzik, közelebb kerültek Jézushoz. Mások istenkáromlásnak, hatásvadász blöffnek tartják A passiót. Tehát ki-ki eldönti, mit is jelent az ő számára ez a film, most inkább arra vállalkoznánk, hogy az alkotók stratégiájával, produktumával foglalkozzunk. Legelőször is a propagandával.
Gibson PR-szakértői kiváló érzékkel szólították meg a földkerekség különböző világnézetű, vallású társadalmi csoportjait: keresztényeket, zsidókat és még az ateisták tömegeit is.
Más-más módszert alkalmaztak a mozgósítás érdekében. Elsőként nézzük, hogyan motiválták a zsidó embereket. Az antiszemitizmus kérdése most is célravezetőnek bizonyult. Ki tudta egy évvel ezelőtt, hogy Gibson apja antiszemita? Valószínű, hogy egy szűk családi, baráti körön kívül senki. Érdekes, hogy a film bemutatását megelőző hetekben a média jóvoltából már az egész világ erről beszélt. A „nem esett messze az alma a fájától” váddal csak növelték a szimpátiát Mel Gibson felé, mert az emberek teljes mellszélességgel az apja bűnei miatt ártatlanul meghurcolt „áldozat” mellé álltak. A zsidókat vette célba még az a hírverés is, miszerint néhány antiszemitizmusra alapot adó jelenetet nem feliratoztak a filmben („vére mirajtunk és a fiainkon”) „Tehát most van ok a félelemre, vagy nincs? Nézzük meg a filmet, és döntsük el!” – mondhatták a zsidó származásúak, mielőtt a jegypénztáraknál sorba álltak.
A film bemutatása előtt a keresztény világot reményteljes várakozás és elégedettség töltötte el, hogy egy olyan közkedvelt sztár, mint Mel Gibson, filmjével lényegében a kereszténység ügyét népszerűsíti. A bemutatót követően azonban sokak számára nyilvánvalóvá vált – különösen Európában –, hogy ez a film nem a Biblia feldolgozására, hanem egy mélyen katolikus szellemiségű Jézus-kép közvetítésére tett kísérlet. A katolikusok felé az egyik legfőbb motiváló erőt – pontosan ez – Mel Gibson őszinte és hiteles katolicizmusa jelenthette. A jegyeladások szempontjából az sem mellékes, hogy Mel Gibson személyében mindenki garanciát érezhetett, hogy lebilincselő mozit lát majd.
Sikerfilmek bevételei
A legtöbb bevételt hozó filmek (2003–2004) a bemutató utáni első öt napot tekintve:
Mátrix (Újratöltve) 144,4 millió dollár
Pókember 135,8 millió dollár
A passió 125,2 millió dollár
A gyűrűk ura 124,1 millió dollár
A passió premiert követő nyolcadik napi bevétele minden eddigi rekordot megdöntött a maga 33,1 millió dollárjával. Májusra A passió összbevétele megközelítette a 600 millió dollárt.
Az érdeklődés felkeltéséért felelős csapat tehát remek munkát végzett. Mindenki alig várta, hogy végre láthassa a filmet.
Ha megnézzük, hogy az eddig elkészült Jézus-filmeket mekkora érdeklődés kísérte, azt látjuk, hogy Gibson filmje toronymagasan megelőzte vetélytársait. A legutóbbi évtizedben készült Evangélium-feldolgozások – legyenek azok akár bibliahűek – A passióhoz képest jelentéktelen körben fejtették ki hatásukat. Tehát A passiót övező érdeklődés nem annyira Jézus Krisztusnak, mint inkább Mel Gibsonnak és munkatársai PR-munkájának köszönhető.
Művészi hatásokkal, ízléssel összefüggő kérdésekbe most nem kívánok belemenni.
***
A filmtörténetben eddig négyféle Biblia-értelmezéssel találkozhattunk. 1. Amikor az alkotó szubjektív módon értelmezi a bibliai történetet, azt inkább csak apropónak veszi saját gondolatai kifejtéséhez. A lényeg a szubjektivitáson van, a rendező azt élvezi, hogy valami egyénit, gyakran provokatív tartalmat visz a Bibliába. Erre találjuk a legtöbb példát: Jézus Krisztus szupersztár, Jézus Krisztus utolsó megkísértése stb.
2. Amikor egy vallási rendszer, dogma áll a középpontban, így a Biblia feldolgozásának már történelmi hagyománya van. Itt nem a szubjektivitáson van a hangsúly, hanem a vallási tradíción. Az ilyen filmeket általában „teljesen bibliainak” látják a teológiában járatlan nézők. Ide tartozik például A passió és Zefirelli Názáreti Jézusa is.
3. A protestáns szellemiségű Biblia-megfilmesítések. Ezeket pontos bibliaidézés jellemzi; a történeteket semmiképpen nem színezik ki. Nem kockáztatnak az Igével harmonikus kiegészítéseket sem. (Bár ahogy a rendező megjelenít valamit, azzal egyidejűleg értelmezi is.) Itt az alkotók nem vállalják be a kijelentést, nincs invenció arról, hogy a valóságban például Jézus igehirdetései, a Biblia csodái hogyan történhettek. Az óvatos, betű szerinti ábrázolás miatt nincs bátor vízió a hogyanról, ezért az eredmény rendszerint kellemes, de erőtlen képeskönyv lesz. (Jézus élete, János evangéliuma.)
4. Amikor a film készítői tényként kezelik a Biblia történeteit, az esetleges kiszínezésekkor igyekeznek a Biblia egészével, szellemiségével harmóniában maradni, és keresik a Szentlélek inspirációját. (A filmtörténet igazából adós maradt az ilyen filmekkel, leginkább a Tízparancsolat tartozik ebbe a kategóriába.)
Az evangélium szikár, tömör elbeszélése (ha csak Krisztus szenvedéséről akar valaki szólni), túlontúl rövid filmre lett volna elegendő. Ezért A passió körülbelül háromnegyed része, Gibson szavaival élve, „kiegészítés”. A baj csak az, hogy ezeknek a kiegészítéseknek döntő többsége ellentétben áll az Igével vagy annak összefüggéseivel. Ha nem bevallottan a Szentírás megfilmesítéséről lenne szó, akkor beszélhetnénk művészi szabadságról, de ez a téma annyira nem engedi meg a kontár adalékokat, mint egy gyógyszerrecept. Könnyen méreggé válhat. Bár a jó mozi reményében filmet néző kritikusok lenézik, ha a bibliai szövegek aggályosan hűséges megfilmesítését látják, de jelen esetben erről távolról sincs szó. (Egyébként véleményünk szerint pont az aggályosan hűséges szellemiségű Biblia-megfilmesítés hozná létre a lehető legérdekesebb, legizgalmasabb alkotásokat.) Hiába állítja a rendező, hogy „A passió nem Mel Gibson evangéliuma”, a tény mégis az, hogy filmje a Biblia evangéliumától eltérő, katolikus hagyományokat, legendákat, horrorisztikus elemeket és evangéliumi részleteket tartalmazó egyveleg.
„Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi…”– szögezi le Jézus. Más evangéliumot hirdetni igen veszélyes foglalkozás, mióta Pál apostol megírta levelét a galatákhoz (lásd Gal 1:6–9). Ezzel összefüggésben felvethető azoknak a teológusoknak, rabbiknak a felelőssége, akiket a rendező szakértőkként foglalkoztatott.
A film mint szuggesztív művészi eszköz képes arra, hogy tényként rögzítsen a nézőben olyan eseményeket, amik a valóságban egészen máshogy történtek. Ezért tartottuk fontosnak, hogy A passiónak a Szentírásban nem szereplő, vagy éppen annak ellentmondó képsorait a teljesség igénye nélkül sorra vegyük.
***
A filmről: „…Akár szívből, akár színből, az evangélium hirdettetik, én annak örülök és örülni is fogok” – mondja Pál apostol.
Ha az evangélium hirdettetik. Gibson filmje ugyan ezt nem teszi, de esetleg jó apropót jelenthet arra, hogy a felerősödött érdeklődést kihasználva hirdessék az evangéliumot azok, akik eddig is hirdették. Mindenképpen és egyértelműen pozitív hatása a filmnek, hogy esélyt adott azoknak, akik keresték a lehetőséget az evangélium igazságáról való beszédre, és esély nyílt olyan emberek előtt, akik eddig zártak voltak vallásos témák iránt, de a vitákat figyelve hallhattak olyan igazságokat is, ami a film és az azt körülvevő felbolydulás nélkül talán soha nem érte volna el őket.
De a film nem fog és nem is képes evangelizálni, és nem fog azokban az egyházakban növekedést hozni, amelyek csupán jegyeket osztogattak. Pár hónap múltán már lemérhető lesz, hogy a film által felbolydult érdeklődés milyen gyümölcsöket hozott. Azokban a hívőkben pedig, akik felületes bibliaismerettel rendelkező vezetőiktől is azt hallják, hogy A passió „teljesen bibliai”, komoly károkat okozhat a film, amely Jézusról számos helyen az Igével ellentétes vagy félrevezető képet mutat be.
Gibson, akit gyakran Hollywood lelkiismeretének is titulálnak, minden bizonnyal őszinte jószándékkal készítette A passiót, szívügyként, vagyonát is kockára téve. Vallásos ismeretei és hite szerint. Bizonyos szempontból még az az állítás is cáfolható, hogy öncélú szenvedést mutat be a film, hiszen legalább két ige elhangzik arról, hogy Krisztus a bűneinkért halt meg. A kérdés csak az, hogy tud-e ezzel az állítással kezdeni valamit a néző, hiszen vallásos emberek milliói jól ismerik ezt a mondatot, és mégsem tudják, hogyan szabadulhatnának meg gyakorlati módon a bűneiktől és bűntudatuktól. Maga Gibson sem beszélt arról ismereteink szerint, hogy üdvbizonyossága lenne, pedig köztudott, hogy a filmben a szöget „Jézus” kezébe ő maga veri be, demonstrálva, hogy hiszi: az ő bűneiért is meghalt Jézus. Nem lehet tudni, vajon Gibson érti-e, megismerte-e a Megváltás lényegét. Ezt megkérdőjelezni látszik az, hogy elmondása szerint „vezeklésként” készítette a filmet. Nyomon követhető őszinte igyekezete az antiszemita vád ellen is. Nem is olvasható ki több antiszemitizmus filmjéből, mint amennyi vallását jellemzi. Sokkal inkább felszította az antiszemitizmussal összefüggő indulatokat a stáb PR-kampánya és a zsidó szervezetek, újságírók elkeseredett hadjárata a film ellen, mint maga a film, hiszen az átlag néző semmi zsidóellenességet nem fedez fel benne. Lényegesen „jobb fogást” találtak volna a filmen azok, akik nem az antiszemitizmust, hanem az anti-„Krisztusképet” hánytorgatják fel, hiszen a filmben ez sokkal inkább tetten érhető. A nagy csatazajban csak elenyésző volt azok hangja, akiknek feltűnt, hogy azért ez az anyai hatás alatt élő, sajnálatunkra méltó „Krisztus” mégsem az az Atya akaratát cselekvő, az életét önként átadó Messiás, akit a Bibliából megismerhettünk.
Néhány lényeges különbség A passió és a Biblia között
GIBSON szerint:Jézus a Gecsemáné kertben imádkozik, mellette ott áll a Sátán, aki kísérti, hogy vajon ki Jézus apja, majd megpróbálja elbizonytalanítani, hogy képes-e Jézus az összes ember bűnét elhordozni.
A SZENTÍRÁS szerint:Mint ismeretes, a jelenet egy apácanő kétes eredetű vízióján alapul. A hölgy vélekedései arról, hogy mi jelenthetett akkor és ott kísértést Jézus számára. Amiről a Szentírás tudósít a Gecsemáné kertben, az nem a Sátán jelenléte, hanem: „És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.” (Lk 22:43)
**
GIBSON szerint:Jézust elfogatásától kezdve keményen ütlegelik a szadista zsidó katonák, és dulakodnak tanítványaival. Jézust már a kihallgatás előtt félholtra verik, láncon lógatják stb.
A SZENTÍRÁS szerint:(Mt 26:48–68, Mk 14:43–65, Lk 22:49–71, Jn 18:4–23)
Jézusra nem emeltek kezet az elfogásakor, Ő adta át saját magát a katonáknak, akik tanítványainak szabad elvonulást engedtek Jézus kérésére: „Ha engem kerestek, ezeket engedjétek el.” (Péter az, aki egyedül kardot rántott.) Csak később, a főpapnak adott felelete után ütötte először arcon valaki Jézust, majd pedig istenkáromlásnak nyilvánított mondata és a főpap ítélete után kezdték többen arcul verni, leköpni, csúfolni, öklözni és némelyek botokkal ütni. (Érdekes módon Gibson filmje kihagyja azt a jelenetet letartóztatásakor, amikor Jézus mondatára: „ÉN VAGYOK” , a katonák meghátrálnak és a földre esnek. Pedig ez teszi érthetővé, miért nem mertek egy ujjal sem Jézushoz nyúlni, és csak akkor vették erre a bátorságot, miután Jézus a vallási vezetés tekintélyével ütközött.)
**
GIBSON szerint:Mária Magdolna bepanaszolja a főpapokat a rómaiaknál, és védelmet kér tőlük Jézus számára.
A SZENTÍRÁS szerint:Ez az Igétől idegen kitaláció.
**
GIBSON szerint:„Elkezdődött. Így legyen” – szól Mária Jézus szenvedéseinek kezdetekor. Ami igen furcsán és meglepően hat, mintha ő adná ki, szellemi tekintélyként, az engedélyt a megváltásra.
A SZENTÍRÁS szerint:Az Igében nem szerepel, sőt ellentétes tartalmú a Szentírással. Az Atya eleve elrendeléséből és Jézus engedelmességéből történt a megváltás. Egyetlen embernek nem volt beleszólása. (Zsid 10:7–10)
**
GIBSON szerint:Mária vigasztalni akarja Pétert, aki az imént árulta el háromszor Jézust. „Ne, anyám! Hitvány vagyok!” – hárítja el Péter Mária érintését.
A SZENTÍRÁS szerint:Az Igében ilyen nincs. Hasonló párbeszédet Péter csak Jézussal folytatott a csodálatos halfogás után: „Eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok.” (Lk 5:8) A tanítványok nem rendelték alá magukat Máriának, nem hívták „anyámnak” őt. Érdekes módon még Jézus sem „anyámnak” szólítja Máriát a köztük zajló párbeszédekben, amelyeket lejegyzett a Szentírás, hanem „asszonynak”. (Jn 2:4) Gibson jelenetét csak abból a katolikus tanításból érthetjük meg, miszerint Mária az egyház édesanyja. A Szentírásban ilyen nincs.
**
GIBSON szerint:Egy képi megjelenítés: Jézus kihallgatásakor az emeleten Mária oltalmazón leborul a kövezetre, mintha érezné, hogy alatta Jézus szenved. Alant Jézus néz fölfelé, mintha érezné, hogy ott az anyja. A kép megjelenít és vizuálisan sulykol egy alá- és fölérendelést is, de legalábbis egy mély eggyé válást.
A SZENTÍRÁS szerint:Mind a kettő mélyen igeellenes. Katolikus dogmák, tanítások hosszú sorának tömény képi szuggerálása. Az Igéhez való hozzátétel minden olyan jelenet, ami azt sugallja, mintha Isten Fia az Atyán kívül bárkinek is alárendelte volna magát. „Én és az Atya egy vagyunk” – mondja Jézus. Amikor a Bibliában azt olvassuk, hogy Jézus „az égre tekintett”, mindannyiszor az Atyára nézett fel, az ő támogatását várta, nem egy földi asszonyét.
**
GIBSON szerint:Pilátus megfeddi a főpapot szadizmusáért: „Mindig megkínozzátok a foglyaitokat, mielőtt elítélitek?” Pilátus így erkölcsileg felülemelkedik a zsidó papokon.
A SZENTÍRÁS szerint:Nincs ilyen mondat, ami érthető, hiszen csak a Gibson-filmben kínozták meg Jézust a kihallgatás előtt, a valóságban nem. Pilátus viszont megostoroztatta Jézust, mielőtt elítélte.
**
GIBSON szerint:Heródes homoszexuális.
SZENTÍRÁS szerint:Heródes elvette testvérének feleségét, és mostohalánya tánca is rabul ejtette. Homoszexualitásáról nincs szó. (Mt 14:3–6)
**
GIBSON szerint:Barabbás visszataszító elmeháborodott. A SZENTÍRÁS szerint:
Barabbást a római elnyomás ellen lázadó, gyilkosságba keveredett csoport tagjaként tartóztatták le. János evangéliuma megjegyzi, hogy tolvaj is volt. (Mk 15:7, Jn 18:40)
**
GIBSON szerint:Jézus megkorbácsolásán jelen vannak a főpapok. Amikor a néző már szinte látni sem bírja a szenvedést, ők rezzenéstelen arccal nézik. Jelenlétük azt sugallja, hogy bár brutálisak a primitív római katonák, de az értelmi szerzők a zsidók.
A SZENTÍRÁS szerint:Csak a római katonákról, az ő brutalitásukról ír az ostorozással kapcsolatban. (Mt 27:26–31, Mk 15: 15–20, Jn 19:1–3)
**
GIBSON szerint:Mária is jelen van az ostorozásnál. „Mikor? Hol? Hogyan akarod kimenteni ebből?” – panaszos szava valószínűleg Istent sürgeti. Jézus szenvedésével párhuzamosan látjuk Mária szenvedését, amit Gibson olyan drámai erővel jelenít meg, hogy szinte elhomályosítja anyai szenvedése Jézusét. Minduntalan az a kérdés jön fel a nézőben: „Mit kellett ennek az anyának elviselni fia szenvedését látva?”
A SZENTÍRÁS szerint:Ez a jelenet az Igéhez való hozzátétel. A Szentírás egyedül Jézusnak a mi bűneinkért történt szenvedéséről, az Ő megostorozásról beszél, és csak a Messiás szenvedésére koncentrál.
Nem próbálja meg ezt elhomályosítani egyetlen más ember szenvedésével sem, hiszen ez a kínzás Mária bűneiért is történt. (Az Ige nem ír arról, hogy Mária ott volt.)
**
GIBSON szerint:Mária feltörli Jézus vérét.
A SZENTÍRÁS szerint:Ez az Igéhez való hozzátétel. Ráadásul Jézus engesztelő vérét egyedül és kizárólagosan Jézus személyéhez köti mindig a Szentírás. Több, mint zavaró, ha ebbe a képbe betolakodik valaki más, és szinte részt kér az eseményből. Ez megismétlődik később Jézus kereszten kifolyt vérénél is, amivel Mária öszszevérezi magát, így nemcsak a Megváltó, hanem a szenvedő anya is véres. Gibson szuggesztív képi eszközökkel állandóan összeköti, azonosítja, a Messiás mellé helyezi Máriát, sugallva ezzel felekezetének tanítását: „társmegváltóként” jeleníti meg az „együtt szenvedő” Máriát.
**
GIBSON szerint:Jézus a katolikus szentképekről jól ismert, kereszt alakú keresztje alatt görnyed, míg a többi elítélt „történelmileg helyes” keresztet visz. (A függőleges fa a vesztőhelyen volt, a vízszinteset cipelték az elítéltek.)
A SZENTÍRÁS szerint:Nem ír a kereszt formájáról.
**
GIBSON szerint:Mária visszaemlékezik, hogyan oltalmazta hajdanán a gyermek Jézust, hogyan vigasztalta. Most is odarohan a keresztet cipelő Jézushoz, hogy megoltalmazza („Itt vagyok!”), de félretolják.
A SZENTÍRÁS szerint:Hamis kép Mária és Jézus viszonyáról. Ő Isten fia volt, Ő volt az, aki oltalmazta Máriát. (Ha már oltalmazásról van szó, Jézus volt az, aki még a kereszten függve is gondoskodott Máriáról a Jn 19:26-ban.)
**
GIBSON szerint:Cirénei Simon Jézussal együtt viszi a keresztet. A „stációk”, Jézus földre esései a katolikus hagyományok szerint pontosan vannak ábrázolva.
A SZENTÍRÁS szerint:Simon egyedül vitte a keresztet. „Mikor azért elvivék őt, egy cirénebeli Simont megragadván, ki a mezőröl jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.” (Lk 23:26) Jézus eleséseiről nem ír az Ige.
GIBSON szerint:Veronika hoz egy kendőt, amivel Jézus nem megtörli magát, hanem csak egy lenyomatot hagy rajta, hogy legyen egy jól kivehető minta, amiről később a szentképeket rajzolhatják.
A SZENTÍRÁS szerint:A Bibliában nem szerepel Veronika. Sajnos Gibson nem szól arról az egyetlen jelenetről, amit az Ige Jézus keresztútjával kapcsolatban viszont megemlít: tudniillik Jézus az őt gyászoló asszonyokat megkéri, hogy ne sajnálják Őt, hanem inkább magukat sirassák. (Lk 23:28–31) Gibson ezt bizonyára azért nem jelenítette meg, mert ez a valóságos, bibliai kép Jézusról ellentétben áll azzal, amit a film közvetít Őróla.
**
GIBSON szerint:Képi megjelenítés: A keresztre feszítés előtt Mária tekintete ad erőt Jézusnak a felálláshoz, ugyancsak ez a jelenet játszódott le a korbácsolásnál is, ahol Mária tekintete adott erőt a szenvedéshez Jézusnak. Érdekes megfigyelni, ahogyan az egész film Mária tekintete köré építkezik. Talán megérthetjük ezt, ha ismerjük a „rózsafüzér imát” Mária szeméről.
A SZENTÍRÁS szerint:Az Ige szellemiségével mélységesen ellentétes ez a kép. Jézus az Atya akaratát tette, annak engedelmeskedett halálig. (Kol 1:13–22, Fil 2:6–9)
**
GIBSON szerint:A római katonák durván letépik Jézus köntösét, ami elszakad.
A SZENTÍRÁS szerint:„…A köntös pedig varrástalan volt, felülről mindvégig szövött. Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen.” (Jn 19:24)
**
GIBSON szerint:Képi megjelenítés: Jézus kezébe szöget vernek. A kamera Máriát mutatja, aki minden ütésnél összerázkódik, erőteljesen sugallva az „együtt szenved” képet. Mint ahogy a Megváltás minden mozzanatát, ezt sem teheti Jézus egyedül Gibson filmjében.
A SZENTÍRÁS szerint:„Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára…” (1Pt 2:24)
**
GIBSON szerint:Lator a kereszten Jézushoz: „Feloldoznál engem a bűneim alól?”
A SZENTÍRÁS szerint:„…Uram emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a Te országodban!” (Lk 23:39–43) Nem tudni, Gibson miért változtatott az Ige erőteljes szövegén.
**
GIBSON szerint:Mária csókolgatja Jézus lábát, és összevérezi magát a Messiás vérével, majd így szól: „Hús a húsomból, szív a szívemből! Fiam, hadd haljak meg veled!” Ismét az azonosító, „társmegváltó” tanítást látjuk viszont erőteljes drámai megjelenítéssel.
A SZENTÍRÁS szerint:Az Igében nem található, a Szentíráshoz tett hozzá ismét Gibson.
**
GIBSON szerint:Leveszik Jézus testét a keresztről. Mária öleli halott fiát. Hosszú, kimerevített kép Michelangelo Pietája és sok más pieta alapján megkomponálva. Pieta, vagyis szánalom. Hangsúlyos zárókép a röpke feltámadás-jelenet előtt. Itt ismét Mária gyászán van a hangsúly.
A SZENTÍRÁS szerint:A szánakozás Jézus halálával kapcsolatban nem igei megközelítés. Egyébként az Ige a négy Evangéliumban felsorolja, kik voltak jelen Jézus testének levételekor: Arimathiai József, Nikodémus, Mária, a kis Jakab és Józsé anyja (nem Jézus anyja – bár Jézus négy fivére között is volt Jakab és Józsé nevű, de ők felnőtt férfiak voltak már ekkor, és Márk fontosnak tartja hangsúlyozni a különbséget, hogy a „kis” Jakab és Józsé anyja), valamint Mária Magdolna és azok a galileai asszonyok, akik Jézust követték. (Mt 27:57–61, Mk 15:43–47, Lk 23:50–55, Jn 19:38–40) A Szentírás szerint Mária nem volt jelen Jézus testének levételekor.
A négy Evangéliumban összesen csupán egyetlenegy (!) helyen történik említés Máriáról a Jézus elfogatásától feltámadásáig tartó időszakban. Pedig a Szentírásban mindig az kap hangsúlyt, aminek hangsúlyt kell kapnia. János evangéliuma (19:26–27) tudósít arról, hogy Jézus tanítványára, Jánosra bízta Máriát, hogy viseljen úgy gondot rá, mintha saját anyja lenne. Máté, Márk, Lukács evangéliuma nem is említi Máriát a megváltás eseményeivel kapcsolatban.
Ehhez képest a Gibson-film (ahol Mária társfőszereplővé emelkedik Jézus mellett) igen jelentősen megváltoztatta a Szentírást…
**
GIBSON szerint:A „feltámadás-jelenetben” kiüresedik a lepel.
A SZENTÍRÁS szerint:Az Ige nem egy lepelről szól, hanem legalább háromról: külön egy, amivel a fejét takarták, külön a többi, amivel a testét. Ez azért is lényeges, mert a „turini lepel” egy lepel. Egy ember teljes lenyomatát őrzi, tetőtől talpig (együtt a fej és a test), szemben az Ige leírásával: „És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.” (Jn 20:7)