2014. november

Korrajz

Idegen testek

Emberen túli fajok születésének küszöbén

József Attila néhány sorát ma befolyásos nyugati csoportok megmosolyogtatónak, ódivatúnak vagy egyenesen bigottnak találnák: „mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok, kedvesek /– s mind ember, mert az egyre kevesebb…” Egy másik nagy magyar költő, Radnóti Miklós sorait felidézve ugyanis oly korban élünk e földön, amikor az ember veleszületett biológiai adottsága, neme már nem magától értetődő tény. Sőt, már az is megkérdőjeleződik, hogy emberinek kell-e lennünk egyáltalán – vagy addig tökéletesítjük magunkat a csúcstechnológia és a tudomány segítségével, míg halhatatlan szuperlényekké nem válunk.  

 

 

Ma már nemcsak sci-fi filmekben találkozhatunk ezekkel a szavakkal, hanem rangos amerikai egyetemek és befolyásos szervezetek anyagában is: poszthumanizmus, technooptimizmus, kiborgizmus, gépi és mesterséges intelligencia, biohacker, robotópia. De mindezek mellett a legpontosabb kifejezés egy új, egyre erősödő mozgalmat takar: ez a transzhumanizmus. A szó megalkotója az evolucionista biológus, a híres családból származó Julian Huxley, aki ezt írja bibliai című, 1957-es Új hordók az új bornak című könyvében: „Az ember ember marad, de túllépi saját határait, miközben megvalósítja emberi természetének lehetőségeit.”

A transzhumanizmus célja az, hogy egyszerre kitágítsa az emberi képességeket, élményeket és lehetőségeket a technika és a tudomány eredményeinek felhasználásával. Az ambiciózusabb és őszintébbnek tűnő transzhumanista mozgalmárok szerint — akik gyakran képzett, intelligens természettudósok — a legfontosabb feladat a halhatatlanság elérése. Rendkívül optimisták ez ügyben. Ahogy a magát az öregedés elleni harcosnak állító biofizikus, Maria Konovalenko írja egy esszéjében:

Julian Huxley
Julian Huxley

„Ha 20 éves vagy, kiválóak az esélyeid, hogy ezer évig élj, hacsak nem következik be egy globális katasztrófa. Igazából csak egy komoly veszély leselkedik a halhatatlanságra — a barátságtalan mesterséges intelligencia. Ezt leszámítva az emberek előtt áll az egész univerzum.

Ha elmúltál 60: vizsgáltasd az öregedésedet biomarkereket felhasználva, küzdj a rák ellen, és vegyél részt a krionikában (a test lefagyasztásában).

Ha 50 és 60 között vagy: használd a regeneratív medicinát és a génterápiát.

Ha 40 és 50 között vagy: koncentrálj a terapeutikus klónozásra, agyátültetésre, mesterséges szervekre és idegpálya-modellezésre.

Ha 30 és 40 között vagy: dolgozz a barátságos mesterséges intelligencia megalkotásában és a nanotechnológiában.

Ha 20 és 30 között vagy: csinálj meg mindent, amit az előbb már felsoroltam.

Ha még nem vagy 20 éves, az öregedés a te közreműködésed nélkül is vereséget szenved. A valódi kockázatot számodra egy globális katasztrófa jelentheti. Vegyél részt a barátságos mesterséges intelligencia megalkotásában, és ez minden gondodat meg fogja oldani. Olyan szuperemberré fogsz válni, amelyről az olimpuszi istenek még csak nem is álmodtak.” 

Maria Konovalenko
Maria Konovalenko

A transzhumán ember

Változatos kutatási irányok jellemzik a transzhumanista erőfeszítéseket. Először is keresik azokat a módszereket, amelyek az öregedést lassítják vagy leállítják. Ehhez célzott génterápiát használnak, és nem is eredmény nélkül. Egy 2009-es Natureben megjelent cikk számol be arról, hogyan növelték meg a kísérletben részt vevő egerek életének hosszát. Ami pedig az embereket illeti, a világ több pontján is sikeresen „tenyésztettek” szerveket a páciens saját testének anyagából, például hólyagot, bőrszövetet. Végeredményben a rossz géneket akarják jó génekre felcserélni, és sokuk szerint csak idő kérdése, hogy a nemet meghatározó géneket is manipulálni tudják.

A transzhumanista kísérleti technológiák másik ágazata a klónozás. 1996-ban skót tudósok egy csoportja létrehozta Dollyt, a klónbárányt. Azóta több állat is született ilyen eljárással: egér, disznó, szarvasmarha, kutya — sőt, 2006-ban egy rhesus majom is. Látható, hogy a szakemberek a klónozás alanyát tekintve egyre közelednek az emberhez.

Mivel a tudomány szempontjából befolyásos országok, majd olyan nemzetek feletti szervezetek, mint például az ENSZ vagy az Európa Tanács is tiltólistára tette az emberi klónozást, a költséges kutatást magánemberek és alapítványok kezdték finanszírozni. Így tett például az a raeliánus szekta is, amely a New Age tanait összekötötte idegen lényekkel való találkozással. Rael nevű vezetőjük egyenesen azt állította, hogy az idegenek már 1973-ban megmutatták nekik a klónozógépeiket — emiatt ez a francia férfi 500 ezer dollárral támogatta az emberi klónozással kapcsolatos kísérleteket. Sőt, ötven önkéntes jelentkezett a programban béranyának.

2009 áprilisában az Angliában élő ciprusi biológus, Panayiotis Zavos jelentette be, hogy 14 klónozott embriót ültetett be négy nő méhébe. A szenzációs hírt filmfelvétel is kísérte, de mivel ezzel a biológus bűncselekményt követett el, nem tudni sem az anyák kilétéről, sem a műtétnek helyet adó országról. Dr. Zavos egy tabut tört meg ezzel. Addig is előfordult már embrióklónozás, de nem azért, hogy ezekből emberek szülessenek. Nem véletlen a tartózkodás: az erkölcsi-etikai vetületek mellett a tények azt mutatták, hogy a klónozott állatok nagyobb százalékban szenvednek fejlődési rendellenességekben, mint természetes úton megszületett társaik. Magyarán a klónozás veszélyes folyamat. Nem így gondolják azok a százak, ezrek, akik sorban állnak: meddőséggel küzdő párok, de akad olyan is, aki meghalt szerettét szeretné így feltámasztani.

Ahol van igény és pénz, ott lesz eredmény is. A Clonaid nevű cég arról számolt be nemrég, hogy rengeteg klónozási kérelem jön Los Angelesből, Hollywoodból. A celebritások tudományos újjáélesztésére vonatkozó érdeklődésre pedig a cégnek cáfolnia kellett, hogy küszöbön áll Michael Jackson klónozása.

Azért érdekes belegondolni egy olyan világba, ahol Elvis Presley, Greta Garbo, vagy mondjuk John Lennon újra ereje teljében alkot. Olyan praktikus kérdések merülhetnek fel, hogy mi lesz az örökségük jogi kezelésével, ki számít majd a rokonuknak, mi van a természetes életükben aláírt szerződésekkel, ha egyszer újra élni fognak? Rémisztőbb kép tárul a szemünk elé, mint a Jurassic Park életbe visszahívott őslényparkjában.

Dolly, a klónbárány és alkotója
Dolly, a klónbárány és alkotója

A klónozáshoz hasonlóan etikai kérdéseket vet fel az ember- állat hibridek, a kimérák létrehozása. A hibrid embrió egyszerre tartalmaz emberi és állati szöveteket, a legtöbbször inkább emberieket. Az ellenérzés ezzel az eljárással kapcsolatban olyan nagy, hogy Angliában törvénytervezetet szerettek volna megalkotni a hibridekkel való kísérletezés ellen, amely végül elbukott. Az USA-ban viszont több államban is hatályba lépett a teljes hibridizáció tiltása (például az állati petesejtek emberi spermával történő megtermékenyítése). 

Haladék a haláltól? 

A transzhumanizmus, ha már nem tudja kikerülni a halált, ki akarja cselezni. A végső találkozás elodázásának technikája a krionika. Számtalan sci-fi filmben látható volt, hogy egy-egy hosszabb űrutazást a szereplők tartályban, fagyasztott állapotban tettek meg. A krionika tulajdonképpen egy reményt ad el tudományos köntösben: „egy nap majd fel fogunk támasztani benneteket” — üzletfelei (mert ez bizony üzlet is) főleg halálos betegek közül kerülnek ki. Az ígéret az, hogy amikor meglesz a gyógymód a betegségedre, elindítjuk az életbe való visszahívásodat!

A folyamat maga is rémisztő és precíz. A páciensben közvetlenül a halál beállta után még fenntartják a vérkeringést. Ezután a test olyan szereket kap, amelyekkel a szövetroncsolódást előzik meg. A vért lecserélik olyan vegyületre, amely a jégképződés ellen hat. Az ily módon konzervált holttestet rendkívül alacsony (akár —196 °C) hőmérsékletű, folyékony nitrogént tartalmazó tartályba helyezik. Az eljárás pontosan az életfolyamatok fenntartása ellen irányul: mindenáron meg kell akadályozni a biokémiai folyamatok kialakulását. Az eljárás egyik új iránya az agy tartósítása, hiszen ez a legfontosabb szervünk.

A krionika nem új keletű, mivel első páciense, az akkor 73 éves dr. James Bedford pszichológus már 1967 óta várja reanimálását. Az Alcor nevű, krionikával foglalkozó, ezt a szolgáltatását árusító cég egy 2004-es adat szerint félszáznál is több „lefagyasztott” testtel rendelkezik. Bár maga az eljárás a jelenlegi tudomány talaján áll, a remény, hogy majd felélesztik ezeket az embereket, egyelőre csak hit. Vannak, akik körülbelül 2040-re teszik az első sikeres „ébredést”. 

Az vagy, ahova letöltődsz 

A transzhumanizmus következő nagy reménysége a tudatfeltöltés. Az ezzel foglalkozók úgy gondolják, hogy az agy — mint egy különösen kifinomult számítógép — tárolja a személyiségünket, jellemünket, emlékeinket leíró adatokat. Ha ezt a roppant adatsort meg tudnánk fogni és képesek lennénk számszerűsíteni, akkor ezt egy sokkal masszívabb tárolóba tudnánk áthelyezni. Ekkor nem lenne szükség többé a hús-vér testre sem.

A 89 milliárdnyi neuront és a 100 trillió kapcsolódást rejtő koponyánk igazi felfedezésre váró terület amúgy is. Hatalmas szuperszámítógép kell az emberi agy teljes feltérképezéséhez és egy másik, akár örök életű testben való további pályafutásához. A fő cél itt is a biológiai test meghaladása. Nagy kérdés (és ezzel seregnyi science fiction regény foglalkozik), hogy ha az ember elveszti biológiai külsejét, vajon ember marad-e.

„Az ember csak egy élő számítógép” analógia nem csak a virtualitás szerelmeseiben merül fel. Egy 2007- es beszédében Larry Page, a Google egyik alapítója ezt mondta: „Az az én elméletem, hogyha a saját programozásodat, a saját DNS-edet nézed, akkor azt találod, hogy az körülbelül 600 megabájtnyi tömörített adat, tehát kisebb, mint bármelyik modern operációs rendszer, kisebb, mint a Linux vagy a Windows… Tehát a te programodat vezérlő algoritmusod talán nem ennyire komplikált…”

Ha tehát az ember csak egy hosszú programsor, és bárhová áttöltheti a lényegét jelentő tudatát, akkor jön a Valóság 2.0, vagyis elmerülés a virtualitásban. Ahogy Neo a Mátrix által generált, igazinak tűnő álvalóságokban, az ember is ott és úgy élhet, ahogy csak szeretne — állítják a transzhumanisták. Gyakorlatilag „isten lehet” egy tetszőleges környezetben, hiszen kiszabadult a tér és az idő rabságából. Ráadásul következmények, erkölcsi alapkövek nélkül élhet, hiszen a szintetikus mennyországban semmilyen eszme sem érhet többet a másiknál. 

Stelarc szerint az emberi test elavult, ezért fület tetetett bal alkarjába
Stelarc szerint az emberi test elavult, ezért fület tetetett bal alkarjába

Vigyázz, ha jön a robot 

A jelenlegi emberi civilizációt meghaladó technológiák egyike összefoglaló néven a mesterséges intelligencia. Olyan programok, gépek tartoznak ide, amelyek gondolkodnak, saját tudatuk van, döntéseket hoznak — és sokkal, de sokkal okosabbak az embereknél.

Mielőtt a filmek (különösen a nagy hatású Terminátor- széria) hatására a gépek lázadását vizionálnánk, érdemes az egykori előrejelzéseket újra elolvasni. A hatvanas években ugyanis körülbelül negyven évre tették az igazi mesterséges intelligenciák megalkotását, a nyolcvanas években harminc évre, manapság pedig 2020 és 2040 a két időpont.

A kutatások fő iránya az emberi agy, pontosabban a fentebb bemutatott probléma: az agy modellezése. Ha megvan, hogy az agyban hogyan és hol keletkeznek intelligens döntések, akkor talán létrehozható egy hasonló mesterséges gép, program, amely egy idő után önálló gondolatokra is képes.

A transzhumanisták barátot, a fejlődés új irányát látják az igazi, jóságos mesterséges intelligencia eljövetelében, aki társ, segítő és mentor lehet. (Pedig logikusan következik, hogy az ember saját képmására csak egy emberi módon működő teremtményt tudna létrehozni. A sci-fi irodalom egyik leghíresebb elbeszélésében megépítik a tökéletes komputert. Az első kérdés, amit az izgatott emberiség feltesz neki, a következő: „Van-e Isten?” A gép válaszol: „Most már igen” és agyoncsapja a jelen lévő embereket.) 

A kütyüemberek kora 

A mostani jóléti civilizációban a legboldogabb „élete” az okostelefonoknak van: simogatják, tapogatják, szeretik, szinte huszonnégy órában az ember legjobb barátja lett. Legnagyobb ígérete a nonstop internetkapcsolat. A telefonokon túl is van azonban élet, és ezt az úgynevezett viselhető technológiák mutatják leginkább.

Idetartoznak a ruhákba épített számítógépek, az okosórák, amelyek biztosítják, hogy az információ - hiánytól rettegő ember minden pillanatában — akár síelés vagy búvárkodás közben is — adatot, érdekességet, hírt fogyaszthasson.

Vannak azonban olyanok is, akik nem elégednek meg azzal, hogy a testükön kívül helyezkednek el a technológiai eszközök; továbbléptek, és maguk is kiborgizálódtak. Az ember-gép hibrid lét úttörőinek egyike Kevin Warwick, a kibernetika professzora. 1988-ban egy jeladó csipet épített be az alkarjába, a bőre alá. Ezzel érintés nélkül tudta vezérelni otthonában a fényeket, a fűtést és a számítógépes rendszert. De nem elégedett meg ennyivel: ezután csatlakozót szerelt a kezébe, hogy idegrendszere és a számítógép öszszeköttetése is megvalósulhasson.

Rob Spence elvesztette jobb szeme világát. Ő nem műszemet rakatott be a helyére, hanem egy kísérteties, piros fényt árasztó kamerát, amellyel mindent felvehet, ami vele történik.

A finn programozó, Jerry Javala egy motorbalesetben elveszítette bal kezén egy ujjpercét. Helyére egy két gigabájtos pendrájvot helyezett.

A modernnek ható, egynevű Stelarc azt vallja, hogy az emberi test elavult. Ennek bizonyítására a bal alkarjába egy mesterséges fület ültetett, néha pedig olyan fellépéseket is vállal, amikor a testére helyezett elektródákkal a nézők a weben keresztül irányíthatják az izmait. Mi a közös ezekben az emberekben? Csak annyi, hogy a tudomány segítségével nem elsősorban képességeiket nyerték vissza, hanem szimbiózist próbálnak elérni a gép-ember kapcsolatban.

A transzhumanizmus sokat foglalkozik a biológiai nem és az identitás elválasztásával. „Morfológiai”, vagyis alaki szabadságot hirdet — nézete szerint csakis az ember az ura a maga testének, és azt csinál vele, amit csak akar.

A szubkulturálisnak ható gondolat a popkultúra formálásában meghatározó USA-ban kilépett az árnyékból. A világhírű Time magazin, amely azelőtt olyan államférfiakat és vezetőket szerepeltetett a címlapján, mint például Winston Churchill vagy Ronald Reagan, idén júniusban merészet húzott. Az újság borítóján a magabiztos Laverne Cox pózolt. A szőkített hajú, afroamerikai nő még férfinak született, de átoperáltatta magát. A Coxot egyértelműen szimpatikusan és szerethetően, ellenfeleit, a konzervatívokat pedig különösen bigottaknak, maradiaknak bemutató cikk a nyitánya egy új polgárjogi mozgalomnak.

A melegmozgalmak után az amerikai keresztények egy újabb hullámra készülhetnek fel. Az Egyesült Államokban ugyanis törvény tiltja a transzneműek elleni diszkriminációt, a Kaliforniai Egyetem transzneműek számára külön illemhelyeket alakított ki, sőt, van már transznemű lelkész is. A déli baptisták júniusi kongresszusa annyira fontosnak tartotta a kérdést, hogy kijelentették: a nemi identitás biológiailag determinált, és nem függhet az egyén saját magáról alkotott képétől.

Ahogy a transznemű jelenség, a megváltoztatható nemiség, az ezt valóra váltó operációk gyakorisága nő, a társadalmak újabb kérdésekkel szembesülnek. Mi lesz a társadalombiztosítással, ha — mint az az USA-ban is gyakorlat — az állam állja az átalakító műtétek költségét? Mi lesz a gyerekekkel, akiket tilos lesz majd arra tanítani, hogy van férfi meg nő — hiszen ez egyfajta gyűlöletbeszédnek is felfogható a diszkriminációs szabályok logikája szerint? És mi lesz azokkal, akik nemváltó műtéten esnek át, majd megtérnek, és keresztények lesznek? (A nemi szerveket csak egyszer lehet átműteni.) Hogyan alakul majd a kultúra, hiszen a klasszikus műveltség nem kis hányada a férfi-nő kapcsolattal foglalkozik.

Martine Rothblatt, a legjobban fizetett transznemű nő
Martine Rothblatt, a legjobban fizetett transznemű nő

Martine Rothblatt, a legjobban fizetett transznemű nő — eredetileg Martinnak hívták — egyenesen azt állítja, hogy a transznemű jelenséggel egy új faj születik. Ő úgy véli, hogy a persona creatus maga mögött hagyja a kétpólusú nemiséget, a technológia segítségével olyan nemi identitást élhet meg, amilyent csak akar. Rothblatt a transzneműek számára fényes jövőt lát, hiszen szerinte az emberiségnek már most is húsz százaléka a transzneműek irányában toleráns országban él. Van olyan ország is, ahol nincs szükség mozgalomra az elfogadáshoz. A buddhizmussal is magyarázott tolerancia bajnoka Ázsiában az a Thaiföld, ahol hivatalosan is létezik egy harmadik nem.

Szép új világ vár ránk a transzhumanista mozgalom szerint — csak győzzük kivárni…

 

Ember az állatban, állat az emberben

A Virágot Algernonnak című világhírű regényben a címben szereplő Algernon nevű laboratóriumi egéren tesztelnek egy forradalmi eljárást. Ennek következtében nemcsak a rágcsáló, de a főszereplő intelligenciája is hihetetlen módon megnő. Nos, az élet néha csak követi a fikciót: az 1966-os könyv egy idén nyilvánosságra hozott kísérlet eredményét előlegezte meg. A híres amerikai egyetem, az MIT és néhány európai univerzitás együttműködésében ugyanis emberi géneket juttattak egerekbe. A FOXP2 gén hatására az egerek szuperegerekké váltak: okosabbak lettek. Az emberi beszéddel és nyelvhasználattal összefüggésbe hozható gén ugyanis serkentő hatással volt az egerek hosszú távú memóriájára és tanulási folyamatára. Persze ne gondoljuk, hogy az egerek mindjárt társalogni kezdtek. Képességük egyelőre egy labirintusban eldugott csokoládés tej megtalálására korlátozódott. De a különbség köztük és az emberi géntől mentes fajtársaik közt szembetűnő. A laboratórium más hibridációs folyamatoknak is teret ad. Az embriókutatás gátja miatt a tudósok kénytelenek állati sejtekkel is dolgozni, és azt nézni, hogy a fajok közti biológiai reakciókból milyen következtetéseket tudnak levonni. Így fordulhatnak elő olyan kísérletek, amelyben például emberektől származó sejtmagot kombináltak nyulak petesejtjével. A fajklónozásban használtak még szarvasmarha és sertés „alapanyagokat” is.
Aki nem akart emberként élni 

Az iráni származású Fereidoun M. Esfandiary 1970-ben legálisan is megváltoztatta a nevét. Így lett belőle FM-2030. Ezzel a gesztussal is az emberiség általa ósdinak tartott névadási szokása ellen tüntetett. Magát egy huszonegyedik századi, szinte merő véletlenségből a huszadik században megszületett embernek tartotta. „Mély nosztalgiát érzek a jövő iránt” – mondta. Megjósolta a telekonferencia és a teleshopping jelenség kialakulását is. FM–2030, aki egész életében vegetáriánus volt, 2000-ben halt meg, és különleges eljárással helyezték el egy krionikus tartályban.
Kémiai tudatmódosítás 

Az emberi tudat kémiai úton történő mélyreható módosításának programját már az 1960-as években meghirdette Timothy Leary amerikai pszichológus, aki a hippizmus egyik fő ideológusaként a kábítószerek fogyasztását ebből a célból javasolta. Az akkoriban fölfedezett, első szintetikus drog, az LSD átmeneti skizofréniás állapotot előidéző hatását számos kollégájával együtt „tudományos alapon” is gyakran próbálgatták és ajánlották mindenkinek.

A növényi eredetű kábítószerek használata az emberi civilizáció kezdete óta része volt a nemzeti kultúráknak. A pogány népek alapvallása – köztük a magyaroké is – a sámánizmus, illetve annak különféle variációi. Az együttlakó közösségben a sámán, a varázsló volt az, aki hitük szerint kapcsolatban állt a természetfölötti erőkkel, szellemi lényekkel, az ő útmutatásai szerint élt a törzs. Minden ilyen vallásnál megfigyelhető, hogy a sámánok használtak kábítószereket, a magyar sámánok például a légyölő galócát. Ebből a korból származnak a bolondgomba és a maszlag szavaink is. Ezeket az anyagokat elzárták a törzs többi tagja elől, csak ünnepeken, kiemelt eseményeken szolgáltatta ki a – bibliai szót használva – igéző az embereknek, hogy ezzel természetfölötti élményeket idézzen elő.

A kábítószer használata olyan kapcsolatot teremt a természetfölöttivel, amely a Biblia alapján illegális és káros. A Szentírás szerint az emberek ez által gonosz szellemek befolyása alá kerülnek. A beavatottak – mivel nem voltak materialisták – ezt tudatosan végezték. A történelem során egész kultúrák épültek kábítószereket is használó vallásokra, nagy befolyást gyakorolva ezzel a zenére, az irodalomra, a képzőművészetre.

A drogok tömeges elterjedésének számos példáját ismerjük a történelemben. Egyes társadalmak működésében drámai változásokat eredményezett: elvesztették a produktivitásukat, erkölcsileg és szellemileg lesüllyedtek. Ez a folyamat az egész nemzet szétesésével ért véget. A kábítószer használat általánossá válása szerepet játszott több dél- és közép- amerikai indián magaskultúra eltűnésében. De soha a történelemben a kábítószer nem volt olyan világméretű probléma, soha nem használták annyian és olyan intenzitással, mint napjainkban. Ismerve a történelem példáit, ez apokaliptikus jelentőséggel bír.

A rendszeres droghasználat az agy működési zavarát hozza létre: bizonyítást nyert, hogy megváltoztatja a génkifejeződést. Ez az a folyamat, amikor a DNS-ben tárolt információból fehérjeszintézis jön létre. Ennek következtében átalakul az agy idegsejthálózata, amely az emberi viselkedésre van hatással. Amint a függőség kialakul, ezek az agyban bekövetkező változások az egyén önálló döntéshozó képességébe is beleavatkoznak, ami a drog utáni kóros vágyakozásban, sóvárgásban mutatkozik meg, azt pedig a megszerzés, a fogyasztás és a kielégülés (a drog használata) követi. Ezzel párhuzamosan minden olyan élmény vagy tevékenység, amely addig az illető életében fontos és értékes volt, fokozatosan elveszti jelentőségét, majd teljesen megszűnik. A drogok jelentősen beavatkoznak a szervezet dopamin- és szerotonin-rendszerébe. Ezek az – idegsejtekben található – ingerületátvivő anyagok felelősek többek között a boldogság, a kielégülés és a beteljesülés érzéseinek kialakulásáért. Egészséges környezetben az embert érő külső pozitív események, élmények hatására mind a dopamin, mind a szerotonin szintje megnő, kiegyensúlyozottan termelődik. Amikor valaki drogot fogyaszt, a dopamin–szerotonin-rendszer önkényes aktiválása folytán olyan önjutalmazási rendszert épít ki magának, amely akkor is megadja a boldogság és kielégülés érzetét, amikor annak semmilyen külső oka nincs. A drog igazából egy irreális, hamis világba viszi bele az azt használót, amelyben a drogfogyasztó a saját belső pszeudovilágában él, és egyre kevésbé vesz tudomást a külső világról. Sőt, attól inkább menekül is, mivel az övével ellentmond.

Napjainkban a dizájner drogok megjelenésével és tömeges elterjedésével ezek a romboló folyamatok felgyorsultak. Az elmúlt években, különösen a nyugati típusú társadalmakban, így hazánkban is tömegméretekben megjelent egy, a fentiektől eltérő droghasználat (ez főként az úgynevezett könnyű drogok használatával áll összefüggésben). Az alkalmi, társasági – legtöbbször hétvégi – fogyasztók képesek normális medrében tartani életüket, munkájukat, tanulmányaikat sokszor jól elvégzik, sokáig nincs jele az életükben a leépülésnek. Ma már egyetemisták, ügyvédek, orvosok, tanárok, gazdasági és politikai vezetők, művészek, filozófusok, a média szakemberei és gurui, egyszóval a kultúrát teremtő emberek tömegei, ha nem többsége használtak vagy használnak rendszeresen marihuánát, amfetaminokat (ezek gyakran még segítik is a tanulást, munkavégzést), kokaint, akár munka közben is. Nem véletlen, hogy napjainkban a marihuána legalizálását oly sokan követelik, hogy egyre több nemzet és kormány biztosítja állampolgárai számára a törvényes hozzáférést. Idén már az amerikai elnök is nagyobb problémának nevezte az alkoholfüggőséget, mint a marihuánahasználatot, megadva az irányt annak a törekvésnek, hogy a társadalom életébe beépülhessen. A drogosok viselkedési normái, elvárásai, valóságérzékelése azonban egészen mások, mint az ezek nélkül élőké. Mindez pedig a hagyományos értelemben vett emberi tudat olyan többségi, kultúra - teremtő átalakulásához vezethet, amelynek során az emberi természet végül már a lényegét érintően megváltozik: mintegy új faj jön létre. (Dr. Németh Zoltán, orvos)
Az emberi lényeg eltűnése 

Francis Fukuyama világhírű filozófus 2002-ben írt Poszthumán jövendőnk című könyvében a biotechnológia fejlődése mentén elgondolkodtató víziót tár elénk. Már a könyv címe is beszédes: poszthumán – azaz emberiség utáni, vagyis az emberből mesterségesen kialakított jövőbeli élőlény által meghatározott – jövőről értekezik.

Fukuyama alaptétele, hogy a történelem mindaddig nem érhet véget, míg a tudomány új eredmények elérésére képes. A biotechnológia legújabb eredményei azonban módosíthatják az emberi lényeget, így a történelem vége előtt az új, „emberfeletti ember” nyomán merőben új politikai és társadalmi formák alakulhatnak ki.

Napjainkban a tudósok többségének meggyőződése, hogy az ember fizikai állapotát, intelligenciáját, bűnözésre való hajlamát stb. nagyobb mértékben határozzák meg génjei, mintsem neveltetése. A modern tudomány a mentális jelenségeket, például az érzelmeket (depresszió, boldogság stb.) is pusztán testben lejátszódó biokémiai folyamatoknak tartja. Fukuyama szerint a boldog, fájdalmakat soha át nem élő, kiegyensúlyozott lelkiállapotú, szuperintelligens, extra élettartammal rendelkező „új emberiség” a modern biotechnológia, neurofarmakológia, őssejtkutatás, valamint a génmanipuláció összjátékával születhet meg.

A neurofarmakológia segítségével ma is számos lelki betegséget (például depresszió, hiperaktivitásos figyelemzavar) gyógyítanak. Az érzelem- és viselkedésmanipuláló szerekhez való tömeges hozzászok(tat)ás erőfeszítésektől mentes pozitív változásokat hoz létre az emberekben, s egy jövőbeni politika számára ideálisan és gyorsan kezelhető társadalmat teremt, melyben nincs szükség a diktatúrákban eddig alkalmazott erőszakos és hosszas átnevelési stratégiákra. A boldogságba ringatott egyének pedig lázadni sem kívánnak majd.

Az őssejtkutatás az élettartam növekedését segíti elő. Rövidesen a nyugati világban a lakosság többsége idős korú lesz. Nem lesz szexualitás, sem ütőképes hadsereg, a politikát pedig idős hölgyek szavazatai döntik el.

A génmanipuláció következtében „embertenyésztés” indulhat el. Állati gének kerülhetnek emberi embriókba például a fizikai teljesítmény fokozása érdekében. Az intelligenciáért, fizikai adottságokért, betegségekért felelős gének szűrésével ízlésüknek megfelelő, egészséges gyermekeket remélhetnek a szülők. A jövőbeni humánus eugenika önként vállalt tevékenység lesz. Akik vallási okokból ellenállnak a „fejlődésnek”, azok leszármazottai óriási hátrányokat szenvednek.

Fukuyama szerint az emberi természet – melyet genetikailag is kódoltnak tart – alapvető fontosságú az igazságossággal, erkölccsel és jó élettel kapcsolatos fogalmainkra vonatkozóan. De a természetes jog kifejezés mára kiment a divatból, helyét az emberi jogok vették át, bármi lehet jog, amire az emberek rávehetők. A Nyugatot ma egy olyan haszonelvű etika jellemzi, melyben az öröm szerzésén van a hangsúly. Az evolucionizmus szerint nincs is emberi lényeg, hiszen minden faj folyamatos átalakuláson megy keresztül. Az emberi természet történelmi esetlegesség eredménye, így nem lehet az erkölcsök, értékek tekintetében mérvadó. Ma a természettudósok többsége a morális döntések alapjául szolgáló szabad akarat létét is kétségbe vonja, csupán illúziónak, az idegrendszerben lejátszódó folyamatok összességének tartja. Ezzel elmosódik az éles határvonal állatok és emberek között, az ember morális választásait semmi nem különbözteti meg az állatok viselkedésétől, következésképp tagadható az emberi lényeg. Ha nincs szilárd emberi lényeg, magasabb rendű faj teremthető, megjelenhetnek a genetikailag felsőbbrendű csoportok. A folyamat következtében eltűnnek az emberi természeten alapuló jogok, egy radikálisan más társadalom lesz, ahol mindenki egészséges és boldog, de nem tud remélni, félni, küzdeni. Már nem is ember, és ezt észre sem veszi. (Finta Szilvia)