2008. december

Jövő

A jövő hadserege

A hálózatközpontú hadviselés

Képzeljünk el egy katonát, aki tudja, mi van a következő fedezék mögött, testénél sokszorta nehezebb súlyokat képes cipelni, magas falakat átugrani, halálos pontossággal célozni. Képzeljünk el egy világhadsereget, amely négy napon belül a föld bármely pontján bevethető. Képzeljünk el egy harcmezőt, ahol katonák és robotok küzdenek a győzelemért. Eddig ez science fiction volt, holnap a híradóban láthatjuk.

Átalakítás, modernizáció. Tömören így adhatjuk vissza a 21. század elejére érkezett szárazföldi haderők állapotát, mikor is teljesen új kihívások elé került a hadiipar. A fegyverkezés új korszakába léptünk, és nem kell messzire mennünk, ha szeretnénk ezt közelebbről megismerni, hiszen az Egyesült Államok iraki és afganisztáni missziója tökéletesen bemutatja a problémát, amellyel a nyugati hatalmak hadvezetésének napjainkban szembe kell néznie. Korunk új elvárásokat támaszt a modern hadsereg felé. A nagy hadseregek közötti szemtől szembe küzdelem jelenleg nem divat. Ellenben a civil környezetben, illetve ismeretlen terepen gerillaharcmodorban vívott háború igen jellemző lett. Adalékként megjelennek a terrorista módszerek: gépkocsiba rejtett bombák, öngyilkos merénylők. A fenti harcmodor „sikerességét” bizonyítják a hírműsorok áldozatokat felsoroló közleményei. A veszteségek a közvélemény negatív hozzáállását eredményezik. De szintén a hadsereg feladata a katasztrófaszituációk megoldása is, ami, valljuk be, napjaink reális kihívásai közé tartozik.

Többek között a fenti problémákra adott válasz az Egyesült Államok hadseregének fejlesztése, ami a hadsereg modernizációjának részeként csappantja meg dollármilliárdokkal a Pentagon évi védelmi büdzséjét. A katonai szaknyelvben hálózatközpontú hadviselésként (Network Centric Warfare) jelent meg az az irányvonal, amely mind az amerikai, mind a nyugat-európai országok haditechnikai fejlesztéseinek jövőbeli útját meghatározza, és a fejlesztőcégeket zsíros állami szerződésekhez juttatja. Ennek súlyát érzékelteti, hogy az amerikai hadsereg a második világháború óta páratlan méretű és történetének legköltségesebb fejlesztésébe kezdett. Az átalakítás érinti mind a hadsereg tradicionális felosztását, mind intézményi hátterét. A US Army pragmatikusan csak A jövő harci rendszereinek (Future Combat System) nevezi az egyik, a fenti célkitűzéseket követő, csekély 160 milliárd dollárt megmozgató programját, amelynek első elemei már ma segítik a „terrorizmus elleni háborút”. De hasonló fejlesztések folynak nyugat-európai országokban is.

A rendszerek rendszere

Átléptünk az információ korszakába, és ez a hadviselés természetét is megváltoztatta. A 21. századi harcmező fizikai mivoltában nem változott. Akkor mégis mi az a plusz, ami a győzelmet a mi kezünkbe adhatja?

A hálózatközpontú hadviselés koncepciója szerint a kulcs az információáramlás felgyorsításában és az információ megosztásában rejlik. Megszületik egy olyan hadsereg, ahol minden egység egy óriási számítógépes hálózat része. Minden egyes katona és jármű felhasználó. Egyben az információ felderítője és fogadója is. Minden egység digitális kamerákkal és különböző érzékelőkkel van felszerelve. Ezen eszközök által a központban megszületik egy globális kép a harcmezőről – az úgynevezett általános hadműveleti kép –, amelyet minden egység maga előtt lát a saját fedélzeti vagy kézi számítógépén. Ezt úgy kell elképzelnünk, mintha valamelyik ma népszerű számítógépes stratégiai játékkal játszanánk, ahol térképünkön azonnal tudjuk, hogy hol mi történik éppen. Megjelennek a saját egységeink és az ismert ellenséges egységek, valamint a terepviszonyok és minden egyéb fontos információ. Ezen a módon a katonai vezetés minden szintjén ugyanaz az információ jelenik meg egy időben. Tehát az egyszerű közlegény digitális kamerája által egyenes adásban közvetített kép látható a vezetés minden szintjén. Ez a hálózat közel valós idejű adatáramlást biztosít, ami nagyjából azt jelenti, hogy ha egy felderítő gép elrepül a harcmező fölött, akkor az alatta elhelyezkedő egységek már láthatják is maguk előtt a repülő digitális kamerája által készített képet. Ebből is látható, hogy a hálózat lehetővé teszi a különböző fegyvernemek kisebb ütőképes csapatokban való együttműködését. Természetesen nyitott kérdés ezek után, hogy ha a felső vezetés is harcba megy a hálózaton keresztül az első vonalban levőkkel, akkor ki hozza majd a kritikus ponton a döntéseket. Hiszen a történelemben olyan sokszor múlt egyéni helyzetértékeléseken a győzelem. Így viszont a katona könnyen egy a valóságban játszódó számítógépes játék szereplőjének érezheti magát.

A rendszerek rendszere mindenki számára láthatóvá teszi a teljes harcmezőt
A rendszerek rendszere mindenki számára láthatóvá teszi a teljes harcmezőt

Az óriási vezeték nélküli hálózat szíve természetesen egy operációs rendszer lesz, ami a legnagyobb informatikai fejlesztés a Pentagon történetében. A hadsereg állítása szerint a Microsoft Windows eltörpül majd a SOSCOE (Rendszerek Rendszere Általános Hadműveleti Környezet) néven futó operációs rendszerük mellett. Alapját egy nyílt forráskódú Linux rendszer képezi, ezzel is a Microsofttól való függést kívánja elkerülni a fő fejlesztő, aki nem más, mint az ismert repülőgépgyártó cég, a Boeing. A rendszer nagysága abban áll, hogy a különböző kommunikációs formákat (kép, hang, videó, szöveges adatok) egy hálózatba integrálja, és egységesen leszűrhető tartalomként jeleníti meg. Magyarul minden információ egy helyre fut össze, ami mindenki számára, a lehető legfrissebb formában elérhető.

Az adatokat továbbító hardvereszközök a harcmező járművein, katonáin, repülőin helyezkednek el, és az egészet legfelül a műholdak hálózata fogja össze. Újdonságként jelennek meg a harcmező személytelen szemei és fülei, a harctéri érzékelők is. Ezek a katonák felszerelésének a részét képezik, csak egyszerűen leteszik őket egy bokor alá, vagy rögzítik egy ház falára. Ezek a kis, konzervdoboznyi méretű eszközök kamerákkal, mikrofonokkal és radioaktív sugárzás, illetve gázok, vegyi anyagok érzékelésére is képes műszerekkel vannak felszerelve. Így nem kell külön egységeket hátrahagyni az elfoglalt épületekben vagy kulcsfontosságú pontokon, hiszen az érzékelők betöltik ezt a szerepet, és azonnal jelzik az adott területen a mozgásokat vagy egyéb változásokat.

Jogos kérdésként merülhet fel, hogy a fent leírtak nagyon jól hangzanak ugyan, de mi lesz az adatbiztonsággal? Ez a probléma valószínűleg nemcsak minket foglalkoztat. Hollywood mint fő „szócső” is bedobta már többször a kérdést: gondoljunk csak a Die Hard 4.0-ra, ahol egy város bénul meg, amikor a belső ellenség átveszi a hálózat feletti irányítást, vagy a népszerű képregény-adaptációra, a Transformersre, ahol az idegenek a hadsereg számítógépes hálózatát veszik támadás alá. De a klasszikus Terminator-sztori alapja is éppen a hadsereg számítógépes hálózatának „elszabadulása”.

Hasonlóképpen sebezhető a hálózat hardveroldala is. Hiszen az egész koncepció elektronikus eszközökre épül, és olyan stratégiai közvetítő eszközökre, mint a műholdak. Az úgynevezett elektromágneses impulzuson alapuló fegyverek például komoly veszélyt jelentenek ezekre a rendszerekre. Emellett az USA hivatalos, 2008-as Nemzeti Védelmi Stratégiájában a szakemberek például a kínai űrprogrammal kapcsolatban is aggályokat fogalmaznak meg az amerikai műholdak biztonságát illetően, amiről akaratlanul is eszünkbe juthatnak a hidegháborús időszak űrháborús elképzelései. Mindenesetre a kételyek most sem állhatnak a fejlesztés útjába, ugyanis az új hálózat és az új haditechnikai eszközök óriási előnyt jelentenek.

A jövő katonája

Ám a fejlesztés a fegyverek területén is óriási átalakításokat tartalmaz. Az egyik legnagyobb előrelépést az egyszerű gyalogos katona szintjén láthatjuk. Természetesen az „alapanyag” itt adott, hiszen az emberi test adta képességek határokat szabnak. Éppen ezért a jövő harcosa abban különbözik a maitól, hogy képességei mesterséges úton, high-tech felszereléssel lesznek felturbózva. Az új felszerelésnek és a hálózatnak köszönhetően négy dolgot mindig másodpercre pontosan tudni fog: hol van ő; hol vannak a társai; hol a felderített ellenség; mi az aktuális parancs. Ily módon drasztikusan megnövekszik a katona ütőképessége, és nagymértékben redukálódnak a veszteségek. Minimálisra csökkenthető például a „baráti tűz”, a saját egységek megsemmisítésének lehetősége.

A katona sisakján egy kis kijelző található, amit az egyik (a domináns) szeme elé le tud hajtani. Így látóterében megjelenik a harcmező digitális képe és minden szükséges információ. Képeket küldhet és fogadhat, élőszóval és szöveges üzenettel is kommunikálhat. A fegyverén található digitális irányzék is össze van kötve a kijelzőjével, így elég csak a fegyverét kidugnia a fedezék mögül, a szeme előtt máris látja, mi vár rá a túloldalon. Számítógépét a karabélyon található gombokkal is kezelheti, így el sem kell engednie fegyverét. Helyzetét a sisakba épített GPS adóvevőn keresztül határozzák meg. A jövő harci rendszerei nevű program sajátossága, hogy a már elkészült elemeket folyamatosan telepítik a jelenlegi haderő kötelékeiben. A 2003-ban elindult fejlesztés végét 2030-ra tervezik a fejlesztők, így a program több eleme még csak a fejlesztés szintjén van. A fent leírtak azonban már ma is segítik bizonyos helyeken a katonákat, és a folytatás sok hajmeresztő újdonságot sejtet.

A külső csontvázzal megnövekszik az ember teherbíró képessége
A külső csontvázzal megnövekszik az ember teherbíró képessége

A program későbbi szakaszában tervezik egy védőruha bevezetését, amely a teljes testet befedi, saját hőháztartása van, figyeli a katona életfunkcióit, és a sisakrostély funkcionál képernyőként. Itt nyugodtan felidézhetjük a Star Warsból ismert birodalmi rohamosztagosokat.

A fejlesztésnek egy távolba mutató vonala egy másik érdekesség, amit egyszerűen csak „külső csontváznak” (exosceleton) hívnak. Ez egy fémszerkezet, amibe az ember belebújik, és a ruha mintegy külső csontszerkezetként megnöveli a teherbírását. A fejlesztés még folyamatban van, de a tervek szerint így a katonák nagyobb súlyokat (pl. rakétákat) tudnak majd megemelni, nagyobb távolságokat megtenni, gyorsabban futni, és esetleg nagyobbat ugrani is. Ha ezt a ruhát sikerül kicsinyíteni és tökéletesíteni, akkor a fejlesztés többi elemével összekötve megszülethet az igazi „Vasember”. De még itt sincs vége, hiszen ha egy kicsit körülnézünk, ráakadhatunk olyan, a nanotechnológián alapuló fejlesztésekre, ahol például az egyenruha színe alkalmazkodik a környezethez, vagy olyan védőruhára, amely automatikusan sínbe rakja a törött csontot.

Talán ezen a ponton kezdjük el legjobban érezni, hogy a sok újítás menynyire kiszolgáltatottá teszi az embert a technikának. Ha a meghibásodásra nem is gondolunk, természetesen a fenti felszerelések mind igényelnek majd valamiféle áramforrást, amely minden bizonnyal véges kapacitásokkal rendelkezik.

Az ember legjobb barátja a robot?

Ha az emberi élet védelme a célunk egy harcmezőn, akkor a legegyszerűbb, ha nem is engedjük a katonáinkat a legveszélyesebb helyekre. Napjainkban az autókba rejtett bombákat már robotok derítik fel, illetve más veszélyes helyekre is bemennek felderíteni az emberek helyett. Persze ne gondoljunk elsőre az Én, a robotból vagy más filmekből merített robotélményeinkre. Még nem két lábon járó terminátorok kísérik a katonákat a harcban. A mai robotok többnyire részben vagy egészben távirányítással működő gépek. Gurulhatnak lánctalpon vagy keréken, hasonlíthatnak egy kisméretű helikopterre vagy repülőre is. Egy táskában hordozható kis robot is része lesz a jövő katonája felszerelésének, amit egy egyszerű joystickkel irányíthat. Azért döntöttek az irányítás ezen módja mellett, mert a katonák úgyis videojátékokon nőttek fel, így nem nehéz hozzászokniuk. Egy ilyen, packbotnak nevezett kis lánctalpas szerkezet ma már szolgálatban áll. A fejlesztő iRobot cég egyébként 25–100 dollár közötti áron kínál takarító robotokat is az otthoniak számára. De a harcmezőnél maradva, a robotok feladata, hogy felderítsék a veszélyes helyeket, utánpótlást vigyenek a harctérre, sebesülteket mentsenek ki onnan és nem utolsósorban, hogy fegyverként funkcionáljanak. Már ma is léteznek felfegyverzett robotok, de a tüzelőgombot még ezeknél is a távirányítón nyomja egy ember. Július elején, A jövő harci rendszerei program első hivatalos bemutatóján az érdeklődők kézbe is vehették az új eszközöket, többek között a robotok irányítását is kipróbálhatták. Talán véletlen egybeesés, hogy a bemutatót két héttel előzte csak meg a Pixar legújabb animációs filmjének, a WALL-E-nek az amerikai premiere, ahol a főszerep egy kis roboté.

Érdekességként megemlíthető egyébként, hogy egy Boston Dynamics nevű cég olyan robotokat fejleszt, amelyek állatok mozgását és testfelépítését modellezik le. Honlapjukon (www.bostondynamics.com) megnézhetünk egy videót, ahol egy robotkutya különböző terepviszonyok között tökéletesen közlekedik és mozog (például nem esik el a jégen).

A technika csúcsán az ember is visszajut a Kezdetek jól kitalált megoldásaihoz…

Felvethető, hogy ha már a fent leírt külső csontvázak miatt modellezték az emberi csontszerkezetet és mozgásokat, akkor miből áll egy következő lépésben az embert kihagyni az egészből, és humanoid robotot csinálni helyette? Egy másik folyton felmerülő kérdés az oly sok filmben felvetett téma, hogy mi lesz, ha a robotok „elszabadulnak”? Ki fogja eldönteni, hogy mikor bízzák a tüzelőgomb lenyomását a robotok előre definiált helyzetfelismerésére, „döntésére”? Egy-két évtizeden belül a hollywoodi utópiák nagyon is valóságos, mindennapi problémáinkká válhatnak.

Mostantól a robotok veszik át a felderítő szerepét
Mostantól a robotok veszik át a felderítő szerepét

A jövő harckocsija

Úgy tűnik, hogy a harckocsigyártás irányvonala is nagy váltás előtt áll. Olyan új technikák bevezetésére kerül most sor, amelyek alapvetően megváltoztatják az eddigi koncepciókat. Az első változtatás a tankok súlyát érinti. Jelenleg a világ első számú „sztárharckocsija” az amerikai M1A2 Abrams, amelynek páncélzata a ma ismert tankelhárító lövedékekkel szemben védelmet nyújt a benne ülőknek, viszont ehhez potom 70 tonna össztömeggel ajándékozza meg a harckocsit. Ez azt jelenti, hogy az amerikai hadsereg legnagyobb szállítógépe is csak bruttó egy, azaz egy darabot bír el belőle egyszerre, ami nagyon költséges és lassú. Emellett maga a harckocsi is egy benzintemető. Ezzel szemben az új koncepció harci járművei gyorsabbak, mozgékonyabbak és nem utolsósorban költségkímélőbbek lesznek. Mintegy 20 tonnára redukálják az össztömeget, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi páncélzatok helyett valami új technikának kell megvédenie az emberéleteket. Az aktív védelmi rendszer nevű új fejlesztés érzékeli a közeledő lövedéket, és még becsapódás előtt megsemmisíti. Kívülről ez úgy néz ki, mintha egy védőmező venné körül a tankot, de azért még (!) nem erről van szó. Új, gazdaságosabb fogyasztású hibrid-elektromos motorok jelennek meg, amiből látszik, hogy az USA is számol az olajkérdés esetleges jövőbeli nehézségeivel. Végül a humán erőforrás szempontjából is a költséghatékonyság az első, hiszen az eddigi 4-5 fős harckocsik helyét a 2 fős legénységűek veszik át, ahol a katonák nagy érintőképernyők előtt ülve adják ki a megfelelő utasításokat. Ilyen harckocsikból többet és gyorsabban tudnak szállítani, és ezzel megvalósul a fejlesztés egy másik fontos célja: a mozgékonyság.

„Győzelem bárhol, fénysebességgel”

A fenti mondat a fejlesztők által készített propagandafilmek végén jelenik meg, jelezve: a kitűzött célok között szerepel, hogy a világ bármely pontján rövid időn – 96 órán – belül bevethető egységeket kívánnak létrehozni. A filmeken láthatjuk a hálózat egy óriási lehetőségét: a szállító repülő fedélzetén a katonák megtehetik, hogy a tankokban ülve szimulálják az előttük álló küldetést, virtuális tréninget folytatnak, ami felkészültségüket növeli. De a videók azt is sugalmazzák, hogy milyen jellegű szituációkra készül használni új befektetését az Egyesült Államok. Láthatunk észak-koreai beavatkozást, ahol technikai fölényének köszönhetően könnyű győzelmet aratnak a US Army erői. Végigkövethetünk terroristák elleni túszmentő akciót, láthatunk afrikai mobil kórházat, valamint a helyi szervezett bűnözés felszámolását és nem utolsósorban egy katasztrófát szenvedett, romba dőlt várost, ahol a hadsereg robotjai segítségével pillanatok alatt felderítik és kiszabadítják a túlélőket. Az egyébként profi technikával és élő színészekkel felvett filmeket bárki megnézheti a fejlesztő cég honlapján. Ebből is látjuk, hogy a program nem kis mértékben válasz és megnyugtatás az amerikai polgároknak, ugyanakkor üzenet kifelé is. Az USA 2008-as védelmi stratégiája is megfogalmazza, hogy szükségesnek tartják demonstrálni erőiket a vetélytársak előtt. Az egész fejlesztés fontosabb elemeit egyébként bárki megtekintheti a hadsereg hivatalos honlapján is, ahol bemutatják a főbb elemeket, véleményeket olvashatunk, videókat nézhetünk, és követhetjük, hogy hol tart a folyamat. Bár talán ennyit az adófizetők meg is érdemelnek abból a néhány milliárd dollárból… Ugyanígy bármelyik, a fejlesztésben részt vevő cég weboldalán utánanézhetünk a fentieknek, és nem utolsósorban a Discovery Channelnek A jövő fegyverei című sorozatában is fel-feltűnnek a nevezett technikai újítások. A jelen írás sem titkos forrásokból, hanem csakis a nyilvánosan, bárki által elérhető tartalmakból táplálkozott. Tekintettel arra, hogy a haditechnika titkos fejlesztéseit – amelyek általában évtizedekkel járnak a polgári életben ismert technikai fejlettség előtt – ezek a nyilvános közlések nem tartalmazzák, mindaz, amit eddig leírtunk, csak a jéghegy csúcsa.

Az aktív védelmi rendszer már becsapódás előtt megsemmisíti a lövedéket
Az aktív védelmi rendszer már becsapódás előtt megsemmisíti a lövedéket

Továbbá a fentiekben ismertetett technikai és szervezési újítások a gerillahadviselés problémáját sem oldják meg kielégítően, ugyanis a városokban látszólag normális polgárokként tevékenykedő vagy az afganisztáni hegyek között bujdosó terroristák harcmodora kifoghat a mégoly technikai fölénnyel bíró nagy, reguláris hadseregeken, mint ezt a Hazafi című vagy a Geronimo életét földolgozó filmekből, illetve a makkabeusok és a zelóták történelmi példáiból is láthatjuk. Ezek ellen csak az adhat hatékony eszközt, ha a fenti hálózat integrálódik a titkosszolgálatok és a rendőrségek hasonló hálózataival.

A fent leírtak is alátámasztják, hogy a Dániel próféta által előre jelzett korszak, amikor „az ismeret megsokasodik”, elérkezett. De vajon hogyan illik mindez bele a Biblia által alkotott jövőképbe? A Jelenések könyvének 13. fejezete beszámol egy jövőbeli szuperhatalomról, amelyről Dániel próféciáival egybevetve kiderül, hogy az egykori Római Birodalom területét fogja integrálni. János apostol leírja, hogy olyan gazdasági rendszer alakul ki, ahol mindenki totálisan ellenőrizhető lesz: „Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; és hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.” (Jel 13:16–17)

A technika mai állása szerint nem nehéz elképzelni, hogy egy ilyen „bélyeg” például valamilyen mikrochip formájában jelenjen meg. Pál apostol Thesszalonikaiakhoz írt első levele 5. részének 3. versszakából kiderül, hogy az utolsó időkben eljön egy időszak, amikor a világpolitikában a béke és a biztonság lesz a jellemző. Gondoljunk csak arra, hogy a terrorizmus elleni harc jogcímén az emberek már ma elfogadnak olyan biztonsági intézkedéseket, amelyek alapvetően személyiségi jogokat sértenek. Londonban már ma több száz felvétel készül minden egyes emberről napközben a városban elhelyezett kamerák sokaságán keresztül. A gazdasági tendenciákat megfigyelve a mindennapok emberének is egyértelmű, hogy az internet ma már olyan egy háztartásban, mint a víz és a villany. A reklámok és a közigazgatási intézkedések folyamatosan arra terelgetnek bennünket, hogy ügyeink intézését és nem kis mértékben vásárlásainkat bonyolítsuk elektronikus úton. Az Egyesült Államok fejlesztésének és az egész hálózatközpontú hadműveletek elnevezésű koncepciónak alapvető elve, hogy a rendszer a szövetségesekkel való együttműködésre alkalmas legyen. Mint a bevezetőben említettem, a nyugat-európai vezető katonai hatalmak ugyanezt a vonalat követik. Nem kell tehát messzire mennünk, hogy felismerjük: egyszer ezek a haderők akár integrálhatókká válhatnak egy majdani egységes haderőbe, amely a világ bármely pontján bármikor bevethető, és így megvalósíthat egy teljes ellenőrzésen alapuló államot. Egy ilyen hadsereg a mögötte levő számítógépes hálózattal tökéletesen alkalmas lesz a fenti, „békés és biztonságos” rendszer kiszolgálására. Az is fölvethető, hogy a Jelenések könyvének látomásaiban leírt hadseregekben ábrázolt különös, ma még elképzelhetetlen lények, értelmezhetetlen képek vajon nem éppen e technikai fejlesztések által teljesedhetnek-e majd be. Valamint a Dániel látomásában megjelenő negyedik birodalomról is azt olvassuk, hogy részint erős, részint gyenge lesz. A fenti technikai fejlődés eddig soha nem látott lehetőségeket biztosít a hadviselésben, ugyanakkor éppen a technika ilyen szintű alkalmazása teszi minden eddiginél sebezhetőbbé az egész rendszert.

Linkajánló

A jövő harci rendszerei fejlesztés az Egyesült Államok Hadseregének hivatalos honlapján:
www.army.mil/fcs
Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának hivatalos honlapja:
http://www.defenselink.mil/
Főbb forrásként szolgált még a jövő harci rendszereiről és katonáiról:
http://science.howstuffworks.com/fcs.htm
http://science.howstuffworks.com/ffw.htm
Videók a fejlesztőcég honlapján:
http://boeing.com/defense-space/ic/fcs/bia/videos.html