Ézsaiás margójára

A maga korában óriási ázsiója volt, később mégis megkérdőjelezték, mert túl pontosan jövendölt. S hiába talán a legismertebb próféta, mégis sokan csak szelektálva olvassák könyvét, mert sok benne a modern ember számára már nem feltétlenül ismert szókép. Arról, hogy egyáltalán mitől próféta a próféta, és hogyan viszonyuljon a mai kor embere Ézsaiás könyvéhez, dr. Hack Mártával, a Szent Pál Akadémia tanárával, Ézsaiás könyvének egyik lektorával beszélgettünk.

Az író próféták legismertebb személye Ézsaiás. Vajon miért emelkedett ki a többiek közül?

Egyetlen író próféta sem beszélt annyit a Messiás személyéről, munkásságáról és ismérveiről, mint Ézsaiás. Ezért őt lehet az Ószövetség evangélistájának nevezni. Nagyon sokat foglalkozik könyve második felében az Úr szolgájának feladatkörével, tulajdonságaival. Ezekben a fejezetekben kimagaslik egyetlen személyiség Izraelen belül is, aki az Úrnak szenvedő szolgája lesz, a bűneinket viseli, fájdalmainkat hordozza, akinek sebeiben gyógyulunk meg. Az apostolok Jézus személyében látták beteljesülni ezeket a próféciákat. Ézsaiás emiatt magaslik ki talán az összes próféta közül, mert rendkívül pontos leírást adott a Messiásról. Könyve a leginkább idézett ószövetségi könyvek közé tartozik, vetekedve a Zsoltárok könyvével. Az Újszövetség sok esetben hivatkozik rá, például Máté evangéliumában többször olvashatjuk, hogy ezek azért írattattak meg, hogy „beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott”. Kortársai is nagyra becsülték. Szanhérib ostroma idején például előre megmondta Ezékiásnak és a népnek, közbenjárva értük, hogy Szanhérib nyilat se fog kilőni Jeruzsálemre, és nem fogja megostromolni, hanem vissza fog térni a hazájába. Ez egy beteljesedett prófécia volt már a maga korában.

Jó pár évszázaddal később viszont elkezdték megkérdőjelezni azt, hogy az egész könyvét ő maga írta-e, vagy több szerző műve. Először kettő, majd három, mára pedig már talán kilenc szerzőnek is tulajdonítják. Te hogyan vélekedsz erről?

Én úgy gondolom, hogy a címiratban megjelölt Ézsaiás, Ámós fia a szerzője mind a 66 fejezetnek. A könyv hitelességét tekintve egészen a 18. századig több okból sem merült fel kétely a szerzőséggel kapcsolatban. A legrégebbi tanúságok az ókorba vezetnek vissza. Sem a zsidó hagyomány nem ismer több Ézsaiást, sem az Újszövetség szerzői, csak azt, aki Ezékiás júdai király mentora, tanács - adója és orvosa volt az i. e. 8. században. Több szerző felvetésére – akiket most nem sorolok fel – kezdtek el második, harmadik Ézsaiásról vagy a fogság névtelen vigasztalójáról beszélni. Ezt azért gondolták, mert olyan dolgokat mondott ki előre, amelyek csak később következtek be. Ilyen például Kürosz – akit a történelem Nagy Küroszként ismer – név szerinti említése Ézsaiás könyvének 44. fejezete végén és a 45. fejezet elején. Ezért olyan kritikus kutatók, akik nem gondolják, hogy létezik valódi prófécia, hogy valaki a saját korának horizontján és ismeretén kívül egy későbbi korra mond előre kijelentést, természetszerűen arra gondolnak, hogy emberi képességből ezt nem mondhatta a próféta, azaz kortársnak kell lennie.

De az ilyen kutatók akkor mi alapján gondolnak egy prófétát prófétának, ha nem az alapján, hogy tud jövendölni?

Valóban felmerül a kérdés, hogy mitől próféta a próféta? Attól próféta a próféta, hogy nem emberi képességből szól, hanem Isten mindentudásából tudomásunkra hozza, Isten mit szándékozik tenni. Izraelnek pont az a specifikuma, hogy míg a nemzeteknek csak jövendőmondói voltak, akik babonás félelmeket ültettek az emberekbe, addig Isten az övéinek prófétákat adott, olyan prófétákat, mint Mózes, aki megmondja nekik, hogy mit tegyenek, és a bekövetkezendő dolgokat is a tudomásukra hozza. Ha valamit valaki az Úr nevében szólt, és nem teljesedett be, akkor hamis próféta volt, halálra méltó, tehát nem is volt veszélytelen foglalkozás prófétának lenni. Ézsaiás előre kijelentette, hogy Kürosz perzsa uralkodót Isten név szerint elhívja. Ő jó pár évvel Ézsaiás kora után született, amikor a Perzsa Birodalom még a láthatáron sem volt. Emiatt a kritikus teológusok azt gondolták, hogy a fogság idején élő személynek kellett ezeket mondania, hiszen honnan tudhatta volna a 8. században élő Ézsaiás, hogy majd lesz egy ilyen nevű ember, aki elfoglalja a Babiloni Birodalmat, hazaengedi a zsidókat, és megengedi, hogy Jeruzsálembe visszamenjenek felépíteni a Szentélyt. Mi azt gondoljuk, hogy a próféta hitelesítő pecsétje az, hogy beteljesedik, amit az Úr mondott neki évszázadokkal előtte. Az antikvitásban is nagy prófétaként ismerték Ézsaiást. Josephus Flavius és a qumráni tekercsek is bizonyítják az ő szerzőségét. (Erről lásd keretes írásunkat.) Amikor a kritikus teológusok kettébontják Ézsaiás prófétát az első 39 és a második 27 fejezetre, akkor azt teszik, amit Manasse király csinált a hagyomány szerint Ézsaiással: kettéfűrészelik. Mi ezt nem tesszük.

A kritikusok stílusbeli eltérésekre is hivatkoznak…

Ahogyan más írók, költők esetében is, Ézsaiásnak is voltak korszakai. Teljesen másként ír korai korszakában, mint későbbi korszakában. Teljesen más stílust diktál a vigasztalás próféciáinak hangvétele, mint az első 39 fejezet, ami egy dokumentarista résszel zárul, melyben leírja, mi volt az asszír támadás idején. Részletesen leír olyan eseményeket, amik leírásához elbeszélő stílus indokolt, ehhez képest természetesen kontraszt a „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet” kezdetű rész, ahol elégikus, vigasztaló hangvételben szól a nép szívéhez. Itt már nem nemzetek, ellenséges népek ellen prófétál kemény üzeneteket, hanem szívhez szóló, gyengéd üzenetet mond. Ebben a témaváltásban stílusváltás is történik. De a két rész egységét bizonyítják Ézsaiás szóhasználatának sajátosságai, amelyek végigvonulnak az egész könyvön. Ilyen például az, hogy Istent az egész könyvben Izrael Szentjének nevezi. Ő így tudta Istent megszólítani, mert szolgálatának kezdetén volt egy látomása az Úrról, és talán ez volt életének legnagyobb kijelentése. Vannak más motívumok is, mint Jeruzsálem, Sion vagy az Úr karja, ami kihozta a népet az egyiptomi fogságból. Szintén árulkodó jel Ézsaiás speciális érdeklődési köréről, hogy nagyon szívesen illusztrál fákkal, növényekkel, állatokkal, és általában a természet szépségét nagyon kedveli. Ezek sokszor alapos fejtörést is okoznak a fordítónak.

Az viszont a mai olvasónak is problémát jelenthet, hogy a természeti képekkel illusztrált üzeneteket nem úgy értelmezi, mint ahogy Ézsaiás szánta. A modern kor embere sok kifejezést vagy nem ért, vagy ha ért is, már nem ugyanazt jelenti számára. Mi tudja áthidalni ezt a problémát?

Mi is használjuk a magyar értelmező kéziszótárt, és igyekeztünk lábjegyzetekkel segíteni az olvasót a tekintetben, hogy a mezőgazdasági munkák, mint például a cséplés, mit is takarnak. A fordításban igyekeztünk a növényneveknél, állatneveknél közérthető fordulatokat választani. Időnként az ember magyarul is tanul. Bevallom, én nem tudtam, mi volt a cséplőhenger, a cséplőhengerről most láttam először fotót. Júdában pedig ehelyett cséplőszánt használtak. Ilyenkor lexikonok, bibliai kézikönyvek, kommentárok segíthetnek. Minél többet olvassuk a Szentírást, annál nagyobb szükségét érezzük annak, hogy utánaolvassunk a hatalmas, enciklopédiányi ismeretnek, amit háttérismeretként magában hordoz a bibliai kijelentés.

Ezeket a szavakat – mint cséplés és egyéb mezőgazdasági munkák – a fordítás során meg kell-e kicsit változtatni ahhoz, hogy a mai kor emberének érthető legyen, vagy minden esetben a szó szerinti fordítás használatos?

A szó szerinti fordítás a használatos. Nem lehet mindent túlzásokba víve modernizálni, és nem is kell. A szó szerinti fordításra törekszik a fordító, aki tudom, hogy nagy tisztelettel van a Szentírás és Ézsaiás próféta szövege iránt, és úgy van vele, hogy vannak olyan részek, aminek az értelmét lehet, hogy csak a Mindenható ismeri. Természetesen addig kutatunk, amíg lehetőség szerint közel nem kerülünk a jelentéshez, de így is lehet, hogy maradnak olyan részek az új fordításban is, melyek elsőre nem érthetőek, de nem gondolom, hogy szélsőségesen le kellene egyszerűsíteni. Vannak nagyon leegyszerűsítő fordítások is, amelyeknek van létjogosultsága, de a miénk a kettő között áll. Egyfelől van egy régies, nagyon szó szerinti fordításunk, a Károli, amit lehetetlen vállalkozás felülhaladni, akár a szépségét, veretességét vagy súlyát tekintjük, másfelől pedig vannak nagyon leegyszerűsítő, köznapi fordítások, amikben viszont néhány nagyon fontos árnyalat elsikkad, pontosan a leegyszerűsítés jó szándéka miatt.

Újjáéled a pusztaság - Ézsaiás egyik kedvelt témája

Ézsaiás könyvének 44. részében van egy elhíresült leírás a bálványszobrokról. Ma már talán nem ez a leggyakoribb, hogy bálványszobrokat készítene magának az ember. Ha módodban állna behelyettesíteni, miket tudnál idesorolni?

Úgy tudnám mondani, hogy 3D-s tárgyak, vagy 4D-s tárgyak, ha még az idő dimenzióját is belevesszük, például a videók esetében, hiszen azok nézegetése az ember idejét is elhúzza. Mindaz ide tartozik, amit ember talál ki, mind bálvány és idol, és ennek az istenítése zajlik a földön sok tekintetben ahelyett, hogy az idő feletti Mindenhatót dicsőítenénk. Jób könyve ma is aktuális, azt mondja, hogy van jó pár ember „akik ingerlik az Istent, és aki kezében hordja Istenét”. (Jób 12:6b)

Amikor segédletek nélkül ül le a hívő Bibliát olvasni sok esetben ráfogva arra, hogy a prófétai könyvek nehéz olvasmányok, inkább más bibliai könyveket választ magának. Mit tanácsolnál, miért érdemes mégis olvasni ezeket a könyveket?

Amit Timóteusnak mond Pál apostol, az az irányadó, hogy a teljes írás Istentől ihletett, hasznos a tanításra, az intésre, a megjobbításra, hogy tökéletes legyen az Isten embere. Ahhoz, hogy teljesen felkészüljünk az életünkben minden kihívásra, szükséges a teljes Szentírással táplálkozni. Ha kizárunk néhány igeszakaszt, mert úgy gondoljuk, hogy azok nehezek számunkra, elképzelhető ugyan, hogy valami éppen akkor nem érthető vagy nem időszerű, de ha soha nem kerítünk sort rá, akkor biztos, hogy kihagyunk valamit. Valami olyan alkatrészt kiszerelünk a készülékünkből, amire később nagyon nagy szükségünk lenne, vagy akár már most. Az egyoldalú táplálkozásnak – ahogy a fizikai testünknél is – megvan a hátul - ütője, ugyanígy a szellemi egyoldalú táplálkozás is veszélyes, ugyanis így nem tud a gondolkodásmódunk kellőképpen átalakulni Isten gondolkodás módjához. Ha a Biblia egy részéről lemondunk, akkor az istenismeret egy részéről is lemondunk, hiszen Isten az Ő Igéjén keresztül közli önmagát, így ad számunkra ismeretet. Az Igében nemcsak az van, hogy az Úr mit mond magáról, hanem az is, hogyan kell megítélni helyzeteket, eseményeket. A prófétai kijelentések segítenek kitörni a szűklátókörűségből is, mert növelik a történelmi távlatokat is magában foglaló látásunkat, így a hitéletünket is ilyen perspektívába tudjuk helyezni. Rengeteget lehet tanulni abból, ahogy Isten az üdvtörténelmet összerakta. Ha ennek részeként tudunk magunkra tekinteni, látjuk magunkat, mint egy hatalmas terv apró részeit, így nem leszünk gyökértelenek. A gyökértelenség nagy veszély e korban, mert korunk nagyon atomizálja, elszigeteli az embereket, akik mindannyian lógnak az interneten, így egymással össze vannak kapcsolva, de mégis egymaguk vannak. Valahogy ilyen ma a korszellem, ezért mindig nagyon jó a Szentírás történelmi perspektíváját visszakapni.

A most fordított szakasznak is egyik fő üzenete a vigasztalás. Ezeket Isten kifejezetten Izraelnek szánta, vagy univerzális bátorításokként is szolgálnak?

Az utóbbi, mert az első címzett valóban Izrael, Sion, a nép vagy az Úr szolgája, a megszólítottak, a címzettek köre, azonban a címzettek körén túl is természetesen olyan egyetemes üzeneteket tartalmaznak, amelyek bármikor megszólalhatnak számunkra, és vigasztalást adhatnak. A pusztulás és helyreállítás, az ember romos állapota miatt kínálkozik az analógia Izrael népével egyetemes szinten is, hiszen a bűnnek a következménye az ítélet. És amit Izrael átélt, azok az események tanulságul írattattak le, és a vigasztaló, helyreállításra vonatkozó ígéretek ugyanúgy az emberiség egészére is vonatkoztathatóak, minden egyes egyénre is, hogy aki az ellenség kezébe került, azt az Úr megváltja.

Isten ezeket a kijelentéseket óhéber nyelven közölte velünk, viszont tartalmának pontos megértéséhez egyszerű megoldásként még a Google fordító sem áll rendelkezésünkre, mert nem ismeri a nyelvet. Számodra mit jelent ez a nyelv, miért kezdted el tanulni, és javaslod-e, hogy tanuljuk?

Az óhéber nyelv szent nyelv, nagyon különleges nyelv. Gyerekkoromban volt egy réztányér a szobám falán a fejem fölött, amin érdekes krikszkrakszok voltak, nem tudtam, hogy azok héber betűk. Nagyon érdekelt, ezért határoztam el 18 évesen, hogy héberül szeretnék tanulni. Nagy ajándék volt, áldásforrást jelentett és jelent a mai napig is, mert Istennek a mély gondolatait ezen a nyelven lehet a legtisztább módon megérteni. A héber mellett még a görög tanulását is nagyon ajánlom, mert sokban gazdagítja az ember lelkét ugyanúgy, mint magával az Izrael ügyével való foglalatoskodás is. Ahogy Pál apostol mondja, hogy az ő felvételük élet lesz a halálból, hogy ott, ahol nincs élet, ahol sivárság van, oda mindig életet hoz az Ige, a Szentírás és az Izraellel való foglalkozás. Számomra csodálatos élmény a fordítás ellenőrzése, nagyon nagy áldás a fordítóval és a lektortársammal való közös munka, nagy megtiszteltetésnek érzem, és mindig kiragad engem a hétköznapiságból, bizonyos mértékben még az idő folyásából is, mert azt se nagyon lehet érzékelni miközben az ember ezekkel az írásokkal foglalatoskodik. A rea - litásérzéket nagyban segíti ez a nyelv. Egyik hallgatónk a Szent Pál Akadémián arról számolt be, hogy mióta hébert tanul, úgy érzi, hogy az elméje, képességei javultak. Számodra mi volt a leginspirálóbb, vagy mi volt a legnagyobb kijelentésed Ézsaiással kapcsolatban? Ahogyan Ézsaiás beszél Isten mindenhatóságáról, végtelen erejéről és bölcsességéről. A népek előtte olyanok, mint egy csepp a vödörben, porszem a mérlegserpenyőben, a szigeteket, mint homokszemeket emeli föl. Nagyon különleges, ahogy Isten elő hívja és néven szólítja az öszszes csillagot. Megnéztem, ahogy a Hubble űrteleszkópból látszik a világűr, a sok és mindenféle színű galaxis és benne a sok milliárd csillag, és elgondolkodtam, hogy ha az egek olyanok, mint egy szőnyeg, akkor milyen gyönyörű ez a szőnyeg. Végtelennek tűnik, miközben véges, csak számunkra határtalan. Isten számára véges, mert számára csak egy perzsaszőnyeg az elő szobájában, és a galaxisok a csomók, a fonal - szálak. Óriási az Isten hatalma, és mégsem vet meg semmit. És az Ő szellemével mégis figyeli az emberi tevékenységet, és élteti az embert. Ezt a rengeteg csillagot is Isten mind név szerint elnevezi, és mind engedelmeskednek neki, és ezek még csak a csillagok. A mi Istenünk végtelen, s ehhez képest a bálványok és az azokkal való foglalatosság mekkora hiábavalóság. Erre nem is tud a próféta más szót mondani, mint hogy tohu, ami a kezdeti őshomály volt, maga a semmiség és vákuum, a létnek a hiábavalósága, csak ehhez tudja hasonlítani az ember alkotta isteneket. Azt, hogy mekkora kevélység és tudatlanság párosul a bálványimádásban, ezt Ézsaiásnál lehet leginkább megérteni.