Bibliafordítás
Levél a Héberekhez
A fordítást az eredetivel egybevetette és ellenőrizte, a magyar szöveget szerkesztette, és a jegyzeteket készítette: Ruff Tibor
A keresztutalás-rendszert készítették: Mondovics Napsugár, Pécsi Tibor
© Hit Gyülekezete – Szent Pál Akadémia A jelen bibliafordítás teljes szövege a hozzá tartozó jegyzetekkel és keresztutalás-rendszerrel együtt a Hit Gyülekezete és a Szent Pál Akadémia jogtulajdona. Minden jog fenntartva!
1. fejezet
1 Miután sokszor és sokféleképpen szólt régebben az Isten az atyákhoz a próféták által, 2 ezekben az utolsó napokban hozzánk szólt Fia által,
akit a mindenség örökösévé tett,
aki által a világkorszakokat is megalkotta,
3 aki az Ő dicsőségének kisugárzásaként2
és lényegének3 látható képmásaként4
fenntart mindent erejének szavával, 5
s aki, miután lehetővé tette6 a bűnökből való megtisztulást,
helyet foglalt a Fenséges jobbján a magasságban,
4 és ily módon annyival kiválóbbá lett az angyaloknál,
amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5 Hiszen kinek mondta valamikor is az angyalok közül:
„Fiam vagy te, ma szültelek téged”;
majd újra:
„Én atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz”?
6Ráadásul amikor bevezette az elsőszülöttet a lakott világba, így szól:
„És boruljon le előtte Isten minden angyala!”7
7És bár az angyalokról ezt mondja:
„Aki angyalait szelekké8 teszi, és szolgáit tűz lángjává”,
8de a Fiúról ezt:
„Trónszéked az Isten9 világkorszakról világkorszakra, 10
és az egyenesség11 jogara a te királyságod jogara.
9Szereted12 az igazságosságot,
és gyűlölöd13 a törvénytelenséget,
ezért kent föl téged az Isten, a te Istened,
az ujjongó öröm olajával társaid közül.”
10Valamint:
„Kezdetben, Uram, Te vetettél alapot a földnek,
és a Te kezed munkája az egek;
11azok elpusztulnak majd, de Te megmaradsz,
és minden, mint a ruha, elhasználódik;14
12akár egy köpenyt, összetekered,
s mint a ruhát, kicseréled majd őket;
de Te magad létezni fogsz,
és éveid nem fogynak el.”
13És kinek mondta az angyalok közül valaha is:
„Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem”?
14Hát nem szolgaszellemek ők mindannyian, szolgálatra kiküldve mindazokért, akik örökölni fogják a szabadítást?15
1 Héberekhez: a levél ősi, hagyományos címe nem a magyarban megszokott zsidó (görögül: Iudaiosz), hanem a héber (görögül: Hebraiosz) szót tartalmazza. A kettő nem ugyanazt jelenti, ezért szükségesnek láttuk pontosan fordítani, mint más nemzeti bibliafordítások is (pl. angol: Hebrews). A héber jelző ugyanis a korabeli szóhasználat szerint nem minden zsidóra vonatkozik, hanem csak azokra, akik – szemben az ún. görög (hellén) zsidókkal – szorosan ragaszkodtak a mózesi Törvény lehetőség szerinti pontos megtartásához és a héber-arám nyelv megőrzéséhez, elutasítva a görög kultúra, világnézet és nyelv eluralkodását magánéletükben és kapcsolatrendszerükben. A Csel 6:1–7 beszámol arról, hogy a héber és hellén zsidók közötti különbség az ősegyházban is megvolt, legalábbis az első időkben, de az apostolok beavatkozása a két irányzat közötti feszültséget megszüntette és áthidalta. Pál apostol is „héberek közül való héber”-ként jellemezte önmagát (Fil 3:5), és – már keresztényként – egy ízben a Jézusban nem hívő hellén zsidókkal olyan mély vitába keveredett, hogy azok meg akarták ölni (Csel 9:29 – ez egyúttal bizonyítja, hogy Pál már keresztényként sem volt hellenista beállítottságú, a közhiedelemmel ellentétben). A bibliatudósok általános véleménye szerint a Jézusban hívő héber zsidók Jakab – Jézus féltestvére – körül csoportosultak, aki a jeruzsálemi gyülekezet vezetője volt. Azt a nézetet ugyanakkor, amely úgy igyekszik beállítani ezt a kettősséget, mintha az megtörte volna az ősegyház szellemi egységét, és megold(hat)atlan feszültséget eredményezett, e bibliafordítás készítői nem tudják elfogadni: véleményünk szerint az Újszövetségben megjelenő egyház képes volt megőrizni szellemi egységét, az ezzel kapcsolatos szakadások csak a 2. századtól kezdtek jelentkezni. Ez a levél tehát kifejezetten az egyházon belüli héber zsidókhoz szólt.
2 Kisugárzásaként: vagy: ragyogásaként, fényléseként; vagy: visszatükröződéseként; szó szerint: kifénylésként, [Belőle] ki[áradó] fénysugárként.
3 Lényegének: vagy: szubsztanciájának; vagy: valóságának. A görög hüposztaszisz szó betű szerint „alatta álló”-t, azaz fenntartót jelent, de a kor filozófiai nyelvében a szubsztancia egyik fajtáját fejezte ki: a dolog vagy lény (jelen esetben: Isten) létezésének lényegét; azt, ami a létben tartja a dolgot, ami nem engedi, hogy a dolog a semmibe hulljon alá; a dolog létezését, amely a dolog tulajdonságai „alatt áll”, azokat „tartja”. Isten különlegessége persze minden más létezőtől eltérően, hogy ő önmagát tartja a létben, önmaga által létezik, ő a Vagyok, Aquinói Tamás kifejezésével: „önmagában alapozódó lét”..
4 Látható képmásaként: vagy: lenyomataként, másolataként (gör. kharaktér).
5 Szavával: a görögben a réma szó szerepel („folyékony” beszéd, „folyóbeszéd”, folyamatos beszéd, kiáradó beszéd, kinyilatkoztatás). 6 Lehetővé tette: szó szerint: megcsinálta, elkészítette. 7 Boruljon le előtte Isten minden angyala: ez a mondat Mózes énekének – melyet a negyvenéves sivatagi vándorlás végén, Izrael fiainak az ígéret földjére való bevonulása előtt énekelt – egyik nem kanonikus változatában szerepel szó szerint. Az Ószövetségnek a zsidóság által hivatalosan elfogadott maszoretikus szövegében nem található, az i. e. 2. században készített görög Ószövetség-fordításban, a Szeptuagintában viszont igen (két helyen is: 5Móz 32:43; Énekek 2:43). A Szeptuaginta-fordítás alapjául itt egy másik, régebbi héber szövegváltozat szolgálhatott, mint a később hivatalosan elfogadott. Az idézet előtt található utalás („amikor bevezette az elsőszülöttet a lakott világba”) az eredeti ószövetségi szövegkörnyezetben a sivatagból az ígéret földjének elfoglalására éppen elinduló Izraelre vonatkozik (melyet az Ószövetség többször is Isten elsőszülöttjének nevez metaforikus értelemben, pl. 2Móz 4:22–23), de az Újszövetség írásmagyarázata ezeket a részeket rendszeresen a Messiásra mint Isten Fiára vonatkoztatja előképekként (vö. pl. Mt 2:14–15 és Hós 11:1). Hasonló tartalmú, de szó szerint nem azonos mondat szerepel a – kanonikus – Zsolt 97:7 Szeptuaginta-beli fordításában is. 8 Szelekké: vagy: szellemekké (pneumata). 9 Trónszéked az Isten: vagy, ha az Isten szót megszólításként értelmezzük és központozzuk: Trónszéked, Isten, világkorszakról világkorszakra [létezik]… 10 Világkorszakról világkorszakra: vagy: örökké (gör. eisz ton aióna tu aiónosz, héb. olám váer). 11 Egyenesség:gör. euthütész, héb. misúr. 12 Szereted: vagy, pontosabban: kifejezted szeretetedet… 13 Gyűlölöd:vagy, pontosabban: kifejezted gyűlöletedet… 14 Elhasználódik: szó szerint: elavul, megöregszik. 15 Szabadítást: vagy: szabadulást, megmenekülést, üdvösséget (gyógyulást, áldást stb., tehát bármilyen rossz dologtól való szabadulást ebben és az örök életben egyaránt – gör. szótéria).