2006. december

Könyv

Ez férfi volt

 

Az utóbbi évek egyik legnagyobb figyelmet kiváltott keresztény témájú könyve Stephen Mansfield amerikai életrajzírónak Derek Prince-ről, a huszadik századi brit prédikátor-teológusról írt műve volt. Mansfield, aki korábban George W. Bush életéről és hitéről szóló könyvével felkerült a New York Times sikerlistájára, a 88 éves korában elhunyt Prince életrajzához Shakespeare szavait választotta mottóként: „Szelíd volt élte, s úgy vegyültenek / Az elemek benne, hogy fölkelhete / A természet s világnak mondhatá: / »Ez férfi volt.«”

 

A szerző a könyv előszavában elmondja, hogy amikor a Derek Prince műveit gondozó alapítványtól felkérést kapott az életrajz megírására, első kérdése az volt, hogy mit várnak tőle. Ha „hagiográfiát”, egy szent életű prédikátor emlékművét rendelik meg tőle, arra keressenek mást – jelezte Mansfield. „Nagy örömömre azonban megtudtam, hogy egy valódi, őszinte életrajzot szeretnének, olyan költői ihletésű és szakszerű könyvet, amely megragadja Derek életének az igazságát.” A szerzőnek szerencséje volt, mivel még éppen időben fogott hozzá az életrajz megírásához. Egy év leforgása alatt számos beszélgetés során faggathatta Jeruzsálemben az akkor már súlyosan beteg, de továbbra is aktívan dolgozó Prince-t sorsának sokszor megdöbbentő fordulatairól. Ezekből a kíméletlenül őszinte, máskor a legszarkasztikusabb angol humorral átszőtt beszélgetésekből született meg a Derek Pince című könyv, amely már csak a teológus halála után jelent meg, először az Egyesült Államokban, majd Prince hazájában, Nagy-Britanniában is. A közel kilenc évtizedet átfogó és négy kontinensen átívelő életút mögött Mansfield jó érzékkel eleveníti meg a huszadik század világrengető fordulatait is.

S. Mansfield

Születésének pillanatától kezdve a történelem erőteljesen meghatározta Prince életét, aki a brit korona ékkövének tekintett Indiában született meg az első világháború mélypontján, 1915-ben. A fénykora utolsó pillanatait élő birodalom fényes karriert biztosított a katonatiszti családnak, amely azonban még a kor szokásaihoz képest is rideg környezetet jelentett a kis Derek számára. Nevét anyja döntötte el, aki ezen kívül nem sok figyelmet szentelt gyermekének. Prince-t elsősorban hindu dajkája és – ötéves kora után, Angliába visszatérve – élő keresztény hitű nagyanyja nevelte. Ez a kettős spirituális hatás és a családi magány hosszú időn keresztül, tulajdonképpen élete végéig elkísérte Derek Prince-t.

„Úgy érzem, India az első pillanattól kezdve igényt tartott a lelkem egy szeletére” – kezdte vallomását a teológus. A visszaemlékezésből egy társadalmi rangját, neveltetését tekintve a felső tízezerhez tartozó, ám megmagyarázhatatlan szorongásokkal, traumákkal teli gyermeksors bontakozik ki. India a pogány spiritualitás, sőt a „sötét oldal”, a fekete mágiát súroló eszmék felé terelte a diákként már Nagy-Britanniában felnövő fiatalember érdeklődését.

A Kelet mellett az etoni és cambridge-i évek formálták legerőteljesebben Derek Prince-t. A brit elitintézmények, ahonnan a huszadik században olyan hírességek kerültek ki, mint Aldous Huxley, George Orwell, Henry Fielding vagy John Maynard Keynes, az intellektuális képzés mellett sok másba is bevezették diákjaikat. A Tűzszekerek képsoraiból megismert világ a felszín mögött sokkal sötétebb volt. Prince személyesen tapasztalhatta meg, hogy a szadista iskolamesterek képe nem irodalmi túlzás, hanem rémisztő valóság: homoszexuális tanárok zaklatták éjszaka a kollégium tinédzser lakóit, akik maguk is szélsőséges lázadással utasították el a képmutató kor erkölcseit. A prostituáltakkal töltött éjszakák, a mindennapos részegség Prince életének részévé vált, természetesen mindez magasröptű irodalmi és filozófiai sznobizmussal, valamint büszkén vallott ateizmussal vegyítve. (Ebben a közegben élt a Narnia krónikái sorozat ismert szerzője, C. S. Lewis is, aki azonban, Prince-től eltérően, megtérése után keresztényként sem lépett ki a perverziókkal átszőtt elitvilágból.) A kimagasló képességű egyetemistát a világhírű, excentrikus életviteléről hírhedt zsidó nyelvfilozófus, Ludwig Wittgenstein is felfedezte, és személyesen pártfogolta.

Prince csodával határos módon távol maradt a karnyújtásnyira lévő homoszexuális kísértésektől (Cambridge-ben tagja lett egy olyan titkos elit társaságnak, amely többek között „a felsőbbrendű szodómiát”, a férfiak közötti kapcsolatok elsődlegességét vallotta) és a kábítószerek használatától. Az Eton és Cambridge közötti nyáron azonban egy csoport hasonszőrű, a két háború közötti „elveszett generációhoz” tartozó fiatal társaságában bejárta Európát. A kalandozás része volt, hogy egy hajót bérelve, ruhátlanul körbehajózták a görög szigeteket. „A szabadság érzése lenyűgöző volt – vallott erről az útról Prince Mansfieldnek. – Valójában hippi voltam, mielőtt a hippik egyáltalán léteztek volna. Azt hiszem, valami valóságost kerestem, mert tudtam, hogy a körülöttem lévő kultúra minden, csak nem valóságos. Bármit megtettem, amivel ezt le tudtam rázni magamról. Rózsaszínűre festettem a körmöket a lábamon…” Prince majdnem házasként érkezett vissza a vad kalandozásból, ám a találomra kiszemelt ukrán lány végül egy amerikai férfit választott. Már oktató volt Cambridge-ben, amikor egy nyári vakáción Írországban jó barátjának feleségével került kapcsolatba, és a titkos románcból egy kisfiú fogant. Amikor kiderült a terhesség, Prince azonnal elutazott, és így nem derült fény a gyermek származására.

A morális mélypont után azonban hamarosan drámai változás állt be Derek Prince életében, aki a második világháború során a brit hadseregben a Bibliát olvasva tapasztalta meg először az Istennel való találkozást. (A cambridge-i sznob filozófus kizárólag gyakorlati okokból vitte magával olvasnivalóként a Bibliát, mondván: így egyetlen kötetben egy egész könyvtárat hordozhat magával a fronton.) A megrendítő, több órán keresztül tartó spontán élmény azonnali változást hozott Prince számára, és a „sötét oldaltól” való eltávolodást eredményezte. Megtéréséről és életének további szakaszáról magyarországi személyes látogatásai során is többször beszélt. (Legutóbb az Új Exodus 2003/1. számában megjelent részletes megemlékezés idézte fel a prédikátor életét.) Mansfield könyvének ebben a részében is őszintén mutatja be Prince nem hétköznapi sorsát, a nála huszonöt évvel idősebb dán misszionáriusnővel, Lydia Christensennel való házasságát, szolgálatukat és küzdelmeiket Jeruzsálemben, Londonban, majd Kenyában és az Egyesült Államokban.

Könyvének készítése kapcsán Mansfield számos interjút készített Derek Prince rokonaival, munkatársaival és barátaival is, melyekkel érzékletesen kiegészíti a hatvanas években hirtelen elterjedt, nagyhatású karizmatikus mozgalom történetét is. Prince-nek kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a Szent Szellem ajándékaira nyitott pünkösdi mozgalom számára kidolgozta a teológiai alapokat, és gyógyító-szabadító szolgálatával új utakat nyitott. Mint a nagy úttörőket sokszor, őt sem kerülték el a tévedések. A könyv részletesen foglalkozik Derek Prince-nek az úgynevezett tanítványság mozgalom eltorzulásában játszott szerepével és Lydia halála után kötött második házasságának a szolgálatára gyakorolt ellentmondásos hatásával is. Életének utolsó szakaszát jelentős részben Jeruzsálemben töltötte, visszatérve abba a városba, ahol fél évszázaddal korábban személyesen élte át a modern kori Izrael megszületését. Mansfield felidézi, hogy Derek még betegen is, amikor meghallotta a lakásához közeli minaretből a müezzin imára való felhívását, válaszul hangosan néhány zsoltárverset kiáltott vissza a kitárt ablakon keresztül.

Az életrajz rendkívüliségét éppen az adja, hogy a szerző nem öncélúan idéztette fel Derek Prince életének személyes részleteit, hanem azért, hogy bemutassa: sorsának megrázkódtatásait és tévútjait olyan, tudattalan kisgyermekként a lelke fölött uralmat vett erők határozták meg, amelyekkel szemben újjászületett keresztényként évtizedeken át – a végeredményt, pályafutásának győztes befejezését tekintve – sikerrel harcolt. Életét nem értheti és nem is ítélheti meg senki, aki ezt a tényt figyelmen kívül hagyja. E drámai személyes küzdelmek nélkül aligha jutott volna el az átok és áldás törvényeinek, a láthatatlan hatalmasságok elleni szellemi háború és a démonoktól való szabadulás gyakorlati igazságainak felismeréséhez, amelyekkel sok millió embernek nyújtott és nyújt a 21. században is segítséget.